Szüreti mulatságot tartottak Hegyközújlakon

Tarsoly Normen

Az ősz beköszöntével Hegyközújlakon is elérkezett a szüreti mulatság ideje. A hétvégi rendezvény, amelyre szombaton került sor, az év egyik legfontosabb eseménye a faluban, hiszen ilyenkor az egész település összefogva, egy emberként készül a hagyományos ünnepségre. A szervezés hónapokkal az esemény előtt kezdetét veszi, hogy minden részlet tökéletes legyen.

Mester Anikó már augusztusban megkezdte a gyerekek felkészítését, különös figyelmet fordítva a tánckoreográfiákra, amelyek ebben az évben még változatosabbak és látványosabbak lettek, mint korábban. Az előkészületek során a közösség is fontos szerepet vállalt, hiszen a szülők és az RMDSZ nőszervezetének helyi tagjai aktívan közreműködtek a szervezésben, így közös erőfeszítéssel valósult meg az esemény, amely október 5-én szombaton volt.

A hagyományokhoz híven, mindent a falu szokásaihoz igazítottak, és szombat délelőtt tizenegy órakor a református templom harangjai ünnepi istentiszteletre hívták a fiatalokat. Az alkalmat Lukács Attila lelkész vezette, aki áldást mondott a közösségre és az előttük álló ünnepre.

A lelkész a zsoltárok könyvéből egy hálaadó zsoltárt hozott az ünneplőknek, mégpedig a 100. zsoltár 1–5. versét: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége.” A lelkész szerint az ige üzenete egyértelmű: ahogyan az Úr áldása generációról generációra száll, úgy a hagyományokat is tovább kell örökíteni a nemzedékek között – mondta útravalóul.

Az áldás után Somogyi Lajost, az újlaki református egyház gondnokát és a község polgármesterét kérte fel a lelkész, hogy mondjon néhány szót a közösségnek. Somogyi kiemelte a helyi közösség példás összefogását, amely évről-évre megőrzi és ápolja az őseiktől örökölt szokásokat. Ez az összetartás erősíti a hegyközújlaki közösséget. Örömmel beszélt arról is, hogy minden évben új, apró mosolyok tűnnek fel a templom első soraiban, amelyek az idő múlásával hátrébb kerülnek, és viszik tovább a hagyományainkat.

Az istentiszteletet követően harmincnégy fiatal, tizenhét páros indult hívogatni. A hegyközújlaki, bihari és hegyközkovácsi szekeresek hét szekérrel Hegyközszáldobágy felé vették az irányt, majd Hegyközpályiba mentek tovább, onnan pedig Hegyközcsatáron keresztül Hegyközkovácsiba. Minden megállónál lelkes várakozók fogadták őket, és gazdagon terített asztalokkal várták a hívogatókat. A körutat Újlakon fejezték be, a helyi hagyományokhoz tartozó szalmaégetéssel.

A hívogatás végén különleges meglepetés várta a gyerekeket: a helyiek tűzijátékkal köszöntötték a visszatérőket. A karaván érkezését a karikás ostorok csattogása jelezte, a szekereket pedig két hagyományőrző betyár, Somogyi Sándor és Csiki Péter kísérte ostoraikkal. A hívogató szöveget Szebeni Csongor olvasta fel.

Egyre fiatalabbak csatlakoznak a szüreti táncos csapathoz; idén a legkisebb résztvevők alig hatévesek voltak: Somogyi Nikolett és párja, Sipos Márton, valamint Böszörményi Sarah és párja, Barna Kevin alkották a legfiatalabb párosokat.

Az ünnepség utolsó, de talán legragyogóbb fénypontja az éjféli tánc volt. A táncosok lenyűgözték a közönséget, és több százan vettek részt a szüreti bálon, ahol egy tűt sem lehetett leejteni az újlaki kultúrházban. A mulatság hajnalig tartott, mindenki nagy örömére.