Az optimizmus nem elég

Néhány héttel ezelőtt aligha gondoltuk volna, hogy akár az olasz focibajnokság mérkőzéseit is el kell halasztani a koronavírus-járvány miatt. Sorra jönnek a hírek mindenféle sportágból: vagy elmaradnak a rendezvények, vagy üres nézőtér előtt zajlanak a meccsek. Még az olyan szabadtéri események is érintettek, mint a sí- vagy a kerékpárversenyek. Mint ismeretes, Olaszországban a sí világkupa aktuális futamát is törölték, Franciaországban a Párizs – Nizza bringaverseny szakaszainak befutóinál a kerekeseknek nélkülözniük kell a tömeget és az ovációt. Az út mentén nem tilos szurkolni, de több ezres sokadalom összegyűlését nem engedélyezik a szervezők.

A jelenlegi helyzetből kiindulva joggal merül fel az emberekben, hogy mi lesz a nagy világesemények sorsa. Az idei a tokiói olimpia éve. Az olimpiai lángot Görögországban már meggyújtották ugyan, de nagy kérdés, hogy fellobban-e a japán fővárosban is. A szigetországbeli szervezők bizakodóak, de az optimizmus nem okvetlenül elégséges a járvány ellen.

Térben és időben is közelebbi aggódni valónk lehet a foci-Eb-ért. Nekünk, magyaroknak még azért is szorítanunk kell, hogy kijut-e a válogatott az Európa-bajnokságra, de nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a járvány beleszól a rendezésbe. Válogatottunk a bolgárok ellen néptelen lelátók előtt lép pályára a pótselejtezőn, ez már bizonyos. A továbbiak kérdésesek. A mieink további meccsei épp úgy, mint az Európa-bajnokság mezőnyének mérkőzései. A szerencsének nagy szerep jut az elkövetkező időkben.

Az bizonyos, hogy néhány meccset el lehet halasztani gond nélkül. Akár egy bajnokság néhány fordulójának átütemezése sem okoz akkora felfordulást, hogy az illetékes szövetség ura ne maradhatna a helyzetnek. De a szurkolók százezreit megmozgató sportesemények eltologatása korántsem egyszerű mutatvány. A szállások, utazások lemondása, új időpontokra történő átfoglalása is komoly problémákat jelenthet. Hogy csak a legnyilvánvalóbb nehézségeket említsük.

A gazdasági problémák mellett ezen a felületen aligha feledkezhetünk meg arról, hogy a sportolók felkészülése szigorú időrendet követ. Aki mondjuk már két éve arra készül, hogy a nyáron, Tokióban legyen csúcsformában, aligha lesz boldog attól, ha esetleg egy év késedelmet szenved az olimpia. Vannak helyzetek, amikor szembesülünk azzal, hogy

az élsport sem csak a pénzről és a szórakoztatásról szól,

és észre kell vennünk, hogy a sportolónak is fontos szerep jut benne. Ez most egy ilyen helyzet.