Az utolsó tánc

Nézem az ESPN megindító sorozatát a Chicago Bulls 1997–1998-as bajnoki meneteléséről. The Last Dance a címe, Az utolsó tánc. Michael­ Jordan – ki más? – ragasztotta rá a jelzős szerkezetet a Bikák hatodik NBA-bajnoki címét hozó szezonjára, mert tudta, hogy ez lesz az utolsó nekirugaszkodás, 35 évesen vissza fog vonulni, akármi is lesz az idény végén. (Vissza is vonult, hogy aztán visszatérjen két feledhető idényre a Washington Bulletsszel.)

Nézem a filmet – eddig két húszperces rész ment le, vasárnap jön a harmadik és a negyedik, alig várom –, és rám zúdulnak az emlékek. 1997 októbere, Párizs, a McDonald’s Championship, amelyen a Bulls képviselte az NBA-t. Jordan araszol a Bercy sportcsarnok bejárata felé a rajongók sorfala között, egy nagyokos francia riporter a sztár orra alá dugja a mikrofont, és tört angolsággal felteszi az egymillió dolláros kérdést: „Michael, mit szólsz az Eiffel-toronyhoz?”

Jordan néz, mint borjú az új kapura, gondolom, az jár a fejében, ébren vagyok vagy álmodom? Elmosolyodik, és szó nélkül megy tovább.

Persze vannak már bejátszások a bajnoki döntőről is, 1998. június 14., Salt Lake City, Delta Center. Öt másodperc van hátra, egy ponttal vezet a Jazz, Jordan egy csellel elküldi gyufáért Bryon Russellt, majd hat méterről felemelkedik a kosártörténelem leghíresebb dobására. The Shot! És a labda csont nélkül a gyűrűbe hullik, hatodszor is bajnok a Bulls. Én meg ott őrjöngök a sajtótribünön – persze nem rám fókuszál a kamera, nem is értem... –, ahogy június hatodikán megszületett az első lányom, azonnal gépre ültem, és meg sem álltam Salt Lake Cityig, nem hagyhattam ki Jordan utolsó táncát. A feleségem a mai napig a fejemre olvassa, hogy magára hagytam az újszülött Annával, de hát hogy lehet ezt nem érteni?! Ha NBA-döntő, ráadásul Jordannel, akkor menni kell!

Azokban az években Jordan és a Bulls népszerűsége még mifelénk is az eget verdeste, az egyik haverom Scottie-nak nevezte el a törpe schnauzerjét, naná, hogy Pippenről.

Hát igen, az utolsó tánc... Most meg itt verem a billentyűzetet, és az emlékeimből, az emlékeimnek élek, mert ez a nyavalyás koronavírus szétbombázta a (sport)világot. Nincs NBA, nincs Bajnokok Ligája, mit nem adnék még egy Kaposvár–ZTE kiesési rangadóért is!

Na, mindegy, mindjárt itt a vasárnap, jön a harmadik és a negyedik rész, ha nem is élőben nézhetem, de rögvest elérhető lesz az interneten. Pótcselekvés? Tulajdonképpen igen. De legalább pattog a labda!

Még ha csak archív felvételen is...