Átok a kispadon

Valahogy egy ideje nincsen szerencséje a Ferencvárosnak az edzőkkel. 

Ráadásul Peter Strögert leszámítva nem is lehet a klubvezetést melléfogással vádolni, az osztrák egész egyszerűen nem passzolt a csapathoz, a többi azonban jó és logikus döntésnek látszott. Az élet azonban rácáfolt erre, és elsősorban nem is a szakmai kvalitások hiánya miatt. 

Sztanyiszlav Csercseszovról úgy hírlett, roppant kemény, szigorú ember, aki kíméletlenül képes kézben tartani az öltözőt, erre szavakban ő is ráerősített, ám kiderült, ez a jellemzés meglehetősen túlzó, és a bukását éppen az okozta, hogy az utolsó fél évben rosszul kezelte a csapat körüli folyamatokat, amelyeket már nem ő irányított. Az őt váltó Máté Csaba deklaráltan csak ideiglenesen kapta meg a kispadot, ahogyan Kubatov Gábor klubelnök nyilatkozta, a Fradinak minőségében saját magánál jobb edzőre van szüksége, ilyet pedig jelenleg csak külföldön lehet találni. Így érkezett az egykori klasszis futballista, Dejan Stankovic, akiről a Fradi azt is kommunikálta, hogy nagy álma az olasz Internazionale kispadja, ezért szeretne a magyar bajnok vezetőedzőjeként valami nagyot alkotni, amire egész Európa felkapja a fejét. 

A szerb szakember azonban hiteltelenné vált, és az idén májusban, tehát még a bajnokság alatt egy busás ajánlatért elhagyta a Fradit, és ahhoz a Szpartak Moszkvához szerződött, amellyel semmit sem tud felmutatni Európában, mivel az orosz csapatok a háború miatt jelenleg nemkívánatosak a nemzetközi porondon. Azaz a megható karriercélokat felülírták a piszkos anyagiak, és erre tényleg nem számíthatott senki sem. Most pedig az utódja, a holland Pascal Jansen lépett le a nagyobb fizetésért. Amikor a Ferencváros éppen Szilveszter napján először csak rövid hírben bejelentette a távozását, szerkesztőségek kérdezgették egymástól, hogy ez komolyan veendő-e, vagy csupán a klub tréfálkozik az esztendő utolsó napján, olyannyira hihetetlennek tűnt a hír. 

Kubatov Gábor még aznap, az évértékelő beszédében elismerte, nem néz ki túl jól, hogy félévente edzőt keresnek, és – ezt már én teszem hozzá – az a legszomorúbb, hogy most sem mehetnek biztosra. Bárkivel egyezzenek is meg, nincs rá garancia, hogy az újabb kiválasztott egy újabb csábítás hatására nem veszi váratlanul a kalapját. Együtt kell élni vele, hogy ma ilyen a futball, de örülni ennek egyáltalán nem muszáj.