Folyamatosan imádkozik a természetfelettihez ez a robot (videó)

A The Prayer (Imádság) nevű robotot a holland Diemut Strebe az MIT egyetem informatikai és mesterséges intelligencia laboratóriumának egyik csapatával együttműködve fejlesztette ki. A robot április 20-ig látható a párizsi Pompidou Központ kiállítótermében.

Strebe a világ különböző vallásainak szövegeit dolgozta fel, melyekből a gép mesterséges intelligencia, az OpenAI összetett nyelvi feldolgozási modelljével önállóan létrehozza a saját imáit. Az algoritmus által generált szöveges anyagot aztán kombinálja egy szövegfelolvasó programmal, amely az Amazon Kendra hangját alkalmazza.

Imádkozás közben a robot a hangot szinkronizálja a szájával és az orrával.

Kísérletével szándéka szerint az alkotó feszegeti – vagy ha úgy tetszik, elmossa – a vallás, az ima, a megismerés és a mesterséges intelligencia határait. Még a kutatók számára is „fekete doboz” ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott neurális hálózatban éppen mi, és miért jön létre.

Bár a robot néhány „gondolata” groteszkre sikeredik, s időnként vicces hurkokba bonyolódik az ima, ez az egész a keleti vallások felől nézve nem is olyan képtelenség: elég csak az imamalomra, imakerékre, imazászlóra gondolni.

Persze Strebe bizonytalan a mesterséges intelligencia korlátaival kapcsolatban. Kérdésesnek tartja, hogy az AI képes lesz-e egyszer rácsodálkozni a természetfelettire, vagy megmarad az imagépek metafizikus zümmögésben.

Diemut Strebe egyik elhíresült, 2015-ös munkájában Van Gogh hiányzó fülét szerezte vissza. A levágott fület a festő ma élő távoli rokonának, Lieuwe van Goghnak a DNS-ét felhasználva, élő sejtekből, 3D nyomtatóval állította elő. A tápanyagoldatban életben (életben?) tartott fülnek beszélni is lehetett, a bemenő hangot szoftver alakította át az idegimpulzusok valós időben való szimulálására.

Másik, 2019-es performanszában egy állítólag kétmillió dollár értékű gyémántot vont be a valaha is létrehozott legsötétebb anyaggal, szén nanocsővel. A legerőteljesebben fényelnyelő anyaggal – a legsötétebb feketével a Földön – bevonva a drágakő eltűnik.

Strebe a gyémánt szó szerinti leértékelődését a művészeti piac kihívásának, az esztétikai aszkétizmus megfogalmazásának nevezte. Roppant stílszerűen a drágaságot felszámoló kiállítást The Redemption of Vanity (A hiúság megváltása) címen, a New York-i tőzsdén mutatta be.