Miért kerül annyira kevés pénzbe Indiának a Hold és a Mars elérése?

Az elképesztő tervek között ott szerepel India történelmi Hold-missziójának következő szakasza, azaz űrhajó küldése a Vénuszra, hogy a bolygó körül keringjen; az ország első saját Föld körül keringő űrállomásának megépítése, valamint egy újrafelhasználható nehézrakéta fejlesztése.

A 2,7 milliárd dolláros költségvetés Indiának óriási összeg, az ország történelme során még nem költött ennyit űrprojektekre, de ha a kitűzött célokat nézzük, azokhoz képest szembeötlő az indiai űrprogram költséghatékonysága.

Szakértők szerte a világon tátott szájjal figyelik, milyen alacsony költségből finanszírozza az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) a Hold-, a Mars- és a Nap-küldetéseket. India 74 millió dollárt költött a Mars körüli Mangalyaan-küldetésre; 75 millió dollárt a tavalyi történelmi jelentőségű Chandrayaan-3-ra – gondoljuk meg, a Gravitáció című film (nem űrhajózás, csak egy film!) Sandra Bullockkal, George Clooney-vel, és Ed Harris-szelGravity a főszerepben 100 millió dollárba került.

A NASA Maven Mars-űrszondája 582 millió dollárba, az orosz Luna-25 pedig, ami két nappal az indiai Chandrayaan-3 sikeres leszállása előtt lezuhant a Hold felszínére, 133 millió dollárba került.

Bár szokatlanul alacsony összegekből, India nagyon hatékony az űrben.

Az indiai Chandrayaan-1 volt az első, amely megerősítette, hogy víz van a Hold talajában, a Mangalyaan pedig a Mars légkörében lévő metánt tanulmányozza. A Chandrayaan-3 által küldött képek és adatok nagyon értékesek.

Hogyan tartja India ilyen alacsonyan a költségeket?

Sisir Kumar Das több mint két évtizeden keresztül irányította az ISRO pénzügyeit. Ő azt állítja, a takarékos gazdálkodás az 1960-as évekre vezethető vissza, amikor a tudósok először terjesztettek a kormány elé űrprogramot.

India csak 1947-ben nyerte el függetlenségét a brit gyarmati uralom alól, és az ország hatalmas küzdelmet folytatott a lakosság élelmezésének megoldásával, valamint az elegendő iskola és kórház felépítésével.

„Az ISRO alapítójának és tudósának, Vikram Sarabhainak meg kellett győznie a kormányt arról, hogy az űrprogram nem valami kifinomult luxuscél, amelynek nincs helye egy olyan szegény országban, mint India. Elmagyarázta, hogy a műholdak segíthetnek India polgárai életfeltételeinek javításában” – magyarázta Das a BBC-nek.

Az indiai űrprogramnak mindig szűkös költségvetéssel kellett működnie. Az 1960-as és 70-es évek fotói azt mutatják, hogy a tudósok rakétákat és műholdakat szállítanak kerékpáron vagy akár szarvasmarha vontatta szekéren.

Évtizedekkel később és számos sikeres bolygóközi küldetés után az ISRO költségvetése még mindig szerény maradt. India költségvetési előirányzata az űrprogramra idén 1,55 milliárd dollár, míg a NASA-é 25 milliárd dollár.

Das úgy magyarázza, hogy azért hozzák ki olyan kevés pénzből, mert az összes technológiát otthon fejlesztik, a gépeket is Indiában gyártják.

Szerinte mikor 1974-ben Delhi végrehajtotta első nukleáris kísérletét, és a Nyugat embargót vezetett be, megtiltva a technológia Indiába történő átadását, a korlátozások „áldássá lettek” az űrprogramok számára.

Az ISRO-val ellentétben a NASA a műholdak gyártását magáncégekre bízza, és küldetéseire a költségeket jelentősen növelő biztosításokat is köt.

Mylswamy Annadurai, India első és második Hold- és Mars-missziójának vezetője a BBC-nek elmondta, hogy az ISRO sokkal kevesebb embert foglalkoztat, és alacsonyabb fizetéseket nyújt, ami versenyképessé teszi a projektjeiket.

Azt mondja, hogy „kis, tíz főnél kisebb, elkötelezett csapatok gyakran meghosszabbított munkaidőben dolgoztak túlórafizetés nélkül”, mert annyira szenvedélyesen foglalkoztatta őket az, amit csináltak. Mondott példákat is.

A tudósoknak két választásuk volt – egy nehezebb rakétát használnak a küldetés végrehajtására, de az többe kerülne, vagy eltávolítanak néhány hardvert a terhelés könnyítése érdekében.

„A második lehetőséget választottuk. A tolómotorok számát 16-ról nyolcra, a nyomástartó tartályokat és az akkumulátorokat pedig kettőről egyre csökkentettük.

A Mangalyaan már nagyon olcsón kijött – mondja Annadurai –, „mert a Chandrayaan-2-höz tervezett hardverek nagy részét újra felhasználtuk.”

Pallava Bagla szerint azért a költségeik emelkedhetnek.

Jelenleg India kisebb rakétákat használ. Ez azonban azt eredményezi, hogy űrhajói sokkal később érik el a céljukat.

A Chandrayaan-3 például többször megkerülte a Földet, mielőtt Hold körüli pályára küldhették volna, s néhányszor megkerülte a Holdat is leszállás előtt. Ellenben az orosz Luna-25 simán legyűrte a Föld gravitációját egy erős Szojuz rakétával.

„Mi a Föld gravitációját használtuk arra, hogy a Hold felé továbbítsuk az űrhajónkat. Hetekbe, és sok ötletes tervezésbe került. De az ISRO ezt már nagyon sokszor sikeresen megtette."

India bejelentette, hogy 2040-ig emberes küldetést küld a Holdra. Bagla azonban azt mondja, hogy ehhez erősebb rakétára lesz szükség. A kormányzat a közelmúltban pontosított, az új rakéta munkálatait már jóváhagyták, és 2032-re elkészül. A következő generációs hordozórakéta nagyobb súlyt tud szállítani, de többe is fog kerülni. A szakértő szerint, ha India megnyitja az űrszektort a magánszereplők előtt, valószerűtlen, hogy a költségek ilyen alacsony szinten maradjanak.