Miért vakul meg az agyunk napi 2 órára? Hogyan alakítja az agy a valóságot?

A Kurzgesagt alábbi videóját lépésről lépésre, képenként vesszük át: azt állítja, az általunk megélt valóság nem az igazi, inkább egy jóslat. Minden látvány, hang és érintés, amit tapasztalunk, az agyunk által végzett számítások eredménye, s előbb keletkezik, mint azokat „a valóság elérné”.

Ha az agyunk hiányokat pótol, részleteket fabrikál, sőt, az időt is megváltoztatja, akkor minden, amit tudunk, csak illúzió? Létezik egyáltalán szabad akarat?

A világ, amelyet az emberek általában látnak, nem maga a „valóság”, kezdi a fejtegetést a Kurzgesagt-film.

Igazából az emberek nem a jelen pillanatában élnek – mondja a narrátor –, hanem pusztán tudatában vannak annak a valóságnak és azoknak az emlékeknek, amelyeket az agyuk különféle információk egybeszerkesztésével hoz létre.

A látás az elsődleges információforrásunk a világról, de valójában csak egy kicsiny területet láthatunk nagy felbontásban.

Azért érezzük úgy, hogy a látómezőnk nagy része tiszta, mert a szemünk másodpercenként körülbelül háromszor-négyszer gyors mozgásokat végez, amelyeket „mikroszakkádoknak” neveznek (szakkád, azaz gyors szemmozgás). Ezek fokozatosan eltolják a fókuszt.

Ez lehetővé teszi a környező környezet beolvasását és tiszta képek készítését. Az agy szerkeszti meg számunkra a képeket, hogy zökkenőmentesen érzékeljük a világot.

A mikroszakkád során a látómezőnk általában teljesen elmosódik, de az agyunk ezen idő alatt elnyomja a látást, láthatatlanná téve a zavaró mozgást.

Ha összeadjuk azt az időt, ameddig az embereket ténylegesen megvakítják – mutat rá Kurzgesagt –, az nagyjából napi két óra vakságnak felel meg.

Az agy kitölti a hézagokat azzal, hogy úgymond „kitalálja”, mi történik azalatt, míg a látásunk nem működik. A valóságban nagyon sok dolog történik, miközben nem látunk, de azokat nem vesszük észre.

Először is, az információ agyba jutásának sebessége az érzékszervek gyorsaságának függvényében változik. Például, ha egy csésze kávét kanállal keverünk, mindössze 1,3 nanomásodperc kell ahhoz, hogy a kanálról visszaverődő fény elérje a szemünket, de mondjuk a kanál ütésével keltett hang már körülbelül 1,2 ezredmásodperc alatt éri el a fület. Ezenkívül 50 ezredmásodperc kell ahhoz, hogy a kávéscsésze érintésekor érezhető hő az ujjunktól az agyunkig „érjen”. A különféle érzéki benyomásokat különböző időpontokban dolgozza fel az agy.

De ahelyett, hogy ezeket a tapasztalatokat különállóként kezelné, az ember egységes élményként érzékeli őket. Az agy úgy dolgozza fel ezeket az érzéseket, hogy „nem valós jelen idejű pillanatot hoz létre”.

A Kurzgesagt kifejti, hogy amit „jelenként” érzékelünk, az valójában a múlt szelektíven szerkesztett változata, és csak 0,3-0,5 másodperccel később érzékeljük, ami történik.

Ráadásul az agy még „jövőbeli döntéseket” is hoz tudatos kontroll nélkül.

Például egy profi asztalitenisz-mérkőzésen a labda akár 25 méter/másodperc sebességgel repül az asztal fölött.

Ennél a sebességnél, amikor a vizuális információ belép az agyba, egyszerűen nem tudunk lépést tartani a pingponglabda tempójával.

Ezért az emberi agy megjósolja „a pingponglabda jövőbeli pozícióját” az ellenfél helyzete és mozgása, az ütő iránya és egyéb számítások alapján.

Az agy még azelőtt felkészíti az izmainkat a mozgásra, mielőtt a pingponglabda eltalálná az ütőt, és a mozgást valószínűsítés alapján irányítja.

A játékos azt hiszi, „megnézte a pingponglabda helyzetét, és megpróbálta visszaütni”, de valójában az agya hozta a döntést, hogy visszaüti a pingponglabdát, mielőtt még ideje lett volna gondolnia rá.

Ez a helyzet nemcsak az intenzív sportok, például az asztalitenisz, hanem a mindennapi séta során is előfordul. Az agy folyamatosan feldolgozza a múltbeli szenzoros visszajelzéseket, és előrejelzéseket készít a jelen és jövő állapotokról.

Mielőtt még éreznénk az imént megtett lépést, az agy parancsot küld az izmoknak a következőre, valamint kiszámítja a következő lépés mintáját is.

Mi történik, ha váratlan esemény történik, például rálépünk a sokat emlegetett banánhéjra és megcsúszunk?

Figyelem, a Kurzgesagt a videó eddigi részében úgy magyarázott, mintha az agy hozna minden döntést, de igazából a helyzet még összetettebb: nem csak az agy irányítja a testet, hogy a különböző szervek idejében felismerjék a különféle információkat.

Például, visszatérve a kérdéshez, amikor rálépünk egy banánhéjra, és elveszítjük a talajt, a belső fülben lévő csatornák szabályozzák az egyensúlyt.

Ezt az információt az agytörzsbe és a gerincvelőbe küldik, amelyek azonnal intézkednek. Azonnal vészhelyzeti reakciómintákat váltanak ki, és parancsokat küldenek a különböző izmoknak.

200 ezredmásodpercen belül olyan előre programozott műveletek indulnak el, mint a karok kinyújtása az egyensúly eléréséhez, a másik láb merevítése a testsúly támogatásához, és számos más művelet, ami lehetővé teszi a test megóvását a megcsúszástól.

Mire rájövünk, hogy megcsúsztunk, már sikeresen javítottunk, vagy elestünk.

Továbbá, az agy nemcsak megjósolja, hogy mi történik körülöttünk, hanem azt is, hogy mi történik bennünk.

Olyan állapotok, mint az éhség, a fáradtság és az álmosság, nem objektív reakciók, hanem az agy előrejelzései a múlt tapasztalatai alapján. Bizonyos idő elteltével az agy hormonokat választ ki, amelyek cselekvésre késztetik az embert.

Ez vonatkozik a társasági eseményekre is. Például, ha elmegyünk egy buliba, az agyunk elemzi korábbi tapasztalatainkat, hogy megjósolja, milyen lesz, mielőtt ténylegesen érzékelnénk belőle valamit.

Ha szorongást keltő vagy kényelmetlen találkozásra számíthatunk, felgyorsul a pulzusunk, stresszhormonok szabadulnak fel, és még azelőtt megfeszülnek az izmaink, hogy belépnénk a szobába.

Ha az agy így szerkeszti a világot, teremti a valóságot, megjósolja, hogy mi fog történni a jövőben, és dönt a cselekvéseinkről, mielőtt gondolkodhatnánk, akkor úgy érezhetjük, nincs is akaratunk...

Azonban, ha hosszú távú tervekről és célokról van szó, mint mondjuk utazás tervezése bennünket érdeklő helyekre vagy szakképzettség megszerzése, akkor a saját akaratunk válik fontossá.

Agyunk és szerveink félautomata döntéseket hoznak, mint hűséges komornyikok, akik ellátják a napi teendőinket, hogy tudatos énünk képes legyen hosszú távon tervezni és absztrakt módon gondolkodni.

Az emberi elme olyan módon képes megragadni az úgynevezett nagy képet, és megjósolni a távoli jövőt, amire a tudattalan agy soha nem lenne képes.

„Végül is csak mi tudjuk elmondani a történetet, hogy kik is vagyunk ezen a világon” – fogalmaz a Kurzgesagt.

A Kurzgesagt (németül dióhéjban) német animációs és design stúdió. Leginkább YouTube-csatornájáról ismert, amelyre minimalista képi világú, animált oktatási tartalmakat készít tudományos, technológiai, politikai, filozófiai és pszichológiai témákban.

2019-ben ez lett az első német csatorna, amelyik túllépte a 10 millió előfizetőt a YouTube-on. A 4–16 perces videókat kínáló oldalnak 23,7 millió feliratkozója és 275 filmje van. Angol nyelvű változata a világ 224. legtöbb regisztrált felhasználóval rendelkező csatornája.