Miért nem működnek az újévi fogadalmak?

János Piroska

– Új év, új élet. Az esztendő első napján sokan fogadalmat tesznek, hogy leszoknak káros szokásaikról, egészségesebben étkeznek, értékesebb tevékenységekkel töltik az idejüket. Ezek azonban sokszor csak tervek maradnak. Miért nem működnek sokszor az újévi fogadalmak?

– Az új évhez általában a megújulást, egyfajta rituális újrakezdést kötünk. Úgy képzeljük, hogy hátra tudunk hagyni mindent, ami az ezelőtti évhez kapcsolódik és egy merőben új életformát kezdhetünk. Ehhez képest a karácsonyi ünneplés és a szilveszteri éjszaka fáradalmai után többnyire még inkább ellustulunk, nehezebben indulnak a reggelek, és ebben a fáradtságban még könnyebb „visszaesni” az előző évi szokásainkba. Ez lehet az egyik oka annak, hogy miért nem működnek a tipikus újévi fogadalmak. Sokan csak megszokásból, divatból fogalmaznak meg újévi fogadalmat, de nem gondolják igazán komolyan, vagy csak álmodoznak arról, milyen jó lenne egy másik életformát követni. Így szinte borítékolható az újévi fogadalmak kudarca. A jó szokások kialakítása nem kellene, hogy az év egy bizonyos napjához kötődjön, bármikor eldönthetjük, hogy szeretnénk életmódot váltani, új szokásokat, új viselkedési módozatokat kipróbálni.

– Ennek fényében hasznos-e mégis újévi fogadalmat tenni?

– Ha az újévi fogadalmakhoz a fent említett módon közelítünk és azokat csak divatból vagy a szilveszteri éjszaka hevében fogalmazzuk meg, akkor valószínűleg nem érdemes. Ugyanakkor az évnek ebben az időszakában, az ünnepek alatt, az óév lezárásakor többnyire megengedhetünk magunknak annyi saját időt, hogy eltöprengjünk az elmúlt év adta lehetőségeken, nehézségeken, sikereken és kudarcokon. Ilyenkor érzékenyebbek és nyitottabbak vagyunk az önreflexióra és az emberek zömének szüksége is van erre a fajta befelé figyelésre, évértékelésre, s ha ezt tudatosan tesszük, azaz nemcsak az újévi pezsgőzés 1–2 percét szánjuk a visszatekintésre, hanem néhány órát vagy akár néhány napot is ebben az időszakban, akkor van rá esély, hogy az új év küszöbén, a visszatekintés és az előretekintés lelkiállapotában olyan fogadalmakat tegyünk, amelyek reálisan végrehajthatók a következő évben. Természetesen ezt a fajta önreflexiót az év bármelyik periódusában megtehetjük: például a nyári szabadság ideje alatt vagy egy lazább, nyugodtabb hétvégén, tehát nem kell vele megvárnunk a következő évnek a fordulóját. Voltaképpen a fogadalmak többségével éppen ez a másik gond, tudniillik hogy addig halogatjuk a megvalósításukat, ameddig azok elfelejtődnek. Mindannyiunk számára ismerős a „jövő hétfőtől” kezdődő életmódváltás, ami azonban sosem következik be. Bár könnyebb és szokványosabb valamilyen átmeneti időszakhoz (pl. az új évhez, az új hónaphoz) vagy valamilyen ünnephez (pl. a születésnapunkhoz) kötni az újrakezdést, ezt igazából akkor és ott kellene elkezdenünk, amikor először igényét érezzük, amikor megszólal az a belső hang, ami jelzi, hogy változtatni kellene.

– Milyen a jó újévi fogadalom? Mit kell szem előtt tartani annak érdekében, hogy a kezdeti lelkesedés, 1–2 hét után ne adjuk fel?

– A jó újévi fogadalmat én inkább célnak nevezném. A célok kitűzéséről és ezek megvalósításáról elég sok tudományos ismeretünk van már, arról is, hogy mit kell figyelembe venni ezek megfogalmazásakor és az elérésük során, és arról is, hogy a célkitűzések és a céljaink megvalósítása hogyan segíti a jólétünket, a megelégedettségünket és a pozitív énképünk fenntartását. Fontos először is a céljaink minőségén elgondolkodni. Jó, ha a céljaink megfelelnek az értékrendünknek és egymással is harmonikusak, azaz nincsen közöttük ellentmondás. Fontos, hogy rugalmas célokat tűzzünk ki, amelyek idővel az igényeink szerint alakíthatóak. Ha nem ilyen célt tűzünk ki, az első bakinál vagy az első „útleágazásnál” feladjuk, mert túlságosan ragaszkodunk a célunk egy bizonyos összetevőjéhez. Jobb, ha a céljaink tevékenységekre vonatkoznak és nem tárgyakra, mert a tevékenységekben kihívást lelünk.

A fogadalmak, célok megfogalmazása is nagyon fontos, ezért sem lehet öt perc alatt, éjfél előtt „elintézni” őket. A pontos megfogalmazás sokat segíthet abban, hogy ne adjuk fel. Emellett a céljaink legyenek mérhetőek (pl. ne csak azt fogadjuk meg, hogy fél év alatt lefogyunk, hanem azt is, hogy konkrétan hány kilót), legyenek határidőhöz kötve (maradva az előző példánál, tűzzük ki, hogy mikorra szeretnénk elérni a kívánt testsúlyt). Természetesen szükség van arra is, hogy elérhető célokat tűzzünk ki. Ehhez képesnek kell lenni az önreflexióra és az önismeretre. Ha túl magasra tesszük a mércét és/vagy túl rövid időt szánunk rá, akkor nagyobb az esély arra, hogy kudarcot éljünk át. A céljaink legyenek relevánsak, azaz legyenek számunkra tényleg fontosak, ne külső nyomásra vagy társadalmi elvárás alapján fogadjunk meg valamit. A megfogalmazás után vezethetünk naplót a részcélok végrehajtásáról, ezeket meg is ünnepelhetjük, megjutalmazhatjuk magunkat. Beszéljünk a fogadalmainkról a barátainknak, partnerünknek vagy a családunknak, hiszen ezzel egyrészt hangosan is megfogalmazzuk őket, másrészt a minket jól ismerő személyektől hasznos kérdéseket, megjegyzéseket, akár kritikát kaphatunk, amelyek tovább pontosíthatják az elképzeléseinket. Összpontosítsunk a várható előnyökre, amelyek a céljaink megvalósulásából származnak majd. Jó, ha a céljaink legalább egy része nemcsak önmagunk számára előnyös, hanem a környezetünknek is származik belőle valami haszna.

Az időbeosztás sem elhanyagolható: jó, ha vannak heti, havi és éves célkitűzéseink, amelyeket rendszerezhetünk fontosság és sürgősség alapján, kitűzve a megfelelő határidőket. Hasznos lehet emellett tematikusan is rendszerezni a fogadalmakat (pl. az egészségünkre, a karrierünkre, a kapcsolatainkra, a szabadidőnkre stb. vonatkozóan). Ezeket a praktikákat alkalmazva többnyire sikerélményben lesz majd részünk, az esetleges kudarcokból pedig tanulhatunk, hogy legközelebb jobban csináljuk. Az utolsó trükk pedig az, hogy ne halogassunk, kezdjünk neki a céljaink megfogalmazásának, körvonalazásának az év bármelyik napján, akár pont ma.