Elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus

Krónika

Láng Gusztáv Budapesten született 1936. június 12-én, de életútja Erdélyhez kötötte. Szatmárnémetiben járt középiskolába, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos diplomát 1958-ban. Pályáját az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte, de hamar a kolozsvári magyar tanszék tanára lett – több mint két évtizeden át tanított itt, 1967-től a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb előadójaként – mutatott rá a Transtelex portál. Mint írták, a romániai magyar irodalom történetének egyik kulcsfontosságú munkája, a Romániai magyar irodalom 1945–1970 társszerzője volt Kántor Lajossal. 

Ez a mű nemcsak az erdélyi irodalmi kánon rögzítésének kísérlete volt, hanem identitásteremtő vállalkozás is egy kisebbségi közösség számára. A kötet 2018-ban egy újabb összegzéssel, a Száz év kaland – Erdély magyar irodalmáról című munkával folytatódott. 

1984-ben Magyarországra települt át, ahol a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán dolgozott tanszékvezetőként. Láng Gusztáv különösen fontosnak tartotta a regionális értékek irodalmi megőrzését és továbbörökítését. Egyik legnagyobb hatású monográfiáját Dsida Jenő költészetéről írta – a költő líráját egyéni, mégis közösségi léttapasztalatként értelmezve. Tanulmányai, kritikái és szerkesztői munkássága során számos klasszikus és kevésbé ismert szerző életművét hozta közelebb az olvasókhoz. A transzilvanizmus értékeit, az erdélyiség változó, de megőrzendő szellemi tartalmát mindig higgadt, elemző hangon képviselte. 

A 2010-es évektől rendszeresen publikált a Várad című irodalmi lapban is. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között József Attila-díjjal (2003), a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (2016), a Cs. Szabó László-díjjal (2018), és E-MIL nagydíjat is kapott (2019).