200 éve született Darwin, a modern biológia atyja - életrajz

Darwin 1809. február 12-én született

a nyugat-angliai Shrewsburyben, tehetős

családban. Apja orvos volt, egyik nagyapja,

Erasmus Darwin ismert természetfilozófus,

másik nagyapja, Josiah Wedgwood

alapította a híressé vált

wedgwoodi kerámiaüzemet.

Darwin nem volt jó tanuló. A

középiskola után az Edinburgh-i

Egyetemen kezdett orvostudományt tanulni, mint

az apja, de unta az előadásokat, az

érzéstelenítés

nélkül végzett sebészeti

műtétek pedig elborzasztották.

Szabad idejében kezdett

természettudományt tanulni: hosszú

sétákat tett az Edinburgh

környéki tengerparton, kagylókat

gyűjtött és a természetet

figyelte.

Otthagyta az orvosegyetemet, és dühös

apja Cambridgbe küldte, hogy papnak tanuljon. De

megismétlődött a történet,

Darwint a könyveknél sokkal jobban

érdekelték a bogarak.

Ám minden egy csapásra

megváltozott, amikor Darwint egy tanára

összehozta Robert FitzRoyjal, a Beagle

hajóskapitányával, aki

kétéves világ körüli

felfedezőútjához keresett

társat.

A Beagle 1831-ben bontott vitorlát. Darwin ekkor

22 éves volt. Az utazás végül

5 évesre sikerült, és olyan helyeket

érintett, mint Brazília, a

Galápagos-szigetek, Tahiti,

Új-Zéland és

Ausztrália.

Az út során Darwin hegynyi

növény- és

állatgyűjteményt halmozott fel,

amely alapján a hazaérkezés

után tervezett könyvet írni. A

Beagle 1836-ban kötött ki Angliában,

Darwin azonnal beletemetkezett a munkába,

és soha többet nem ment

küldföldre. Három évvel

később jelent meg úti

beszámolója, amely egy csapásra

híressé tette a nevét.

Egészsége már ekkor sem volt

rendben, ezért hosszasan

tépelődött a

házasodáson. Tudományos

alapossággal vetette egybe a

nősülés előnyeit

("állandó társaság ..., egy

kutyánál mégis jobb") és

hátrányait ("szörnyű

időveszteség"). Majd 1839-ben rövid

udvarlás után elvette

unokatestvérét, Emma Wedgwoodot, akinek

10 gyermeket nemzett.

A Beagle-en tett utazás után

meggyőződésévé

vált, hogy a fajok nem öröktől

valók, hanem lassan fejlődnek, úgy,

hogy az egyes egyedek jobban alkalmazkodnak a

környezethez.

Végül az kényszerítette

megállapításainak

megírására, hogy 1859-ben egy

másik természettudós, Alfred

Russel Wallace nagyon hasonló gondolatokkal

állt elő.

Ezért tette közzé még abban

az évben a "Fajok eredetét". A könyv

óriási siker lett, és persze nagy

felháborodást is kiváltott a

teológusok körében. Darwinról

tömegével jelentek meg a

gúnyversikék és

-dalocskák.

Híre még nagyobb lett 1871-ben, amikor

megjelentette "Az ember származása"

című könyvét, amelyben

kifejtette, hogy az embernek és az

emberszabású majmoknak közös

ősük volt.

Darwin rendkívüli türelemmel és

munkabírással volt megáldva. Ezen

kívül volt képessége a

részletek, de a nagy

összefüggések

meglátásához is. Nagy adag

szerencséje is volt, mert olyan

jólétet örökölt, amelyben

megengedhette magának, hogy kutatással

és elmélkedéssel foglalkozzon.

És vonatútnyira lakott Londontól,

a világ legnagyobb akkori tudományos

központjától.

Darwin 1882-ben 73 évesen halt meg. Azt szerette

volna, ha kenti házának kertjében

temetik el. De kortársai nagyobb

felhajtást akartak. A

gyászszertartást a Westminsteri

Apátságban tartották, és

ott is helyezték végső

nyugovóra.