A kevésért is hálásnak lenni

Ősszel, amikor betakarítjuk a termést, és számadást készítünk, hogy milyen volt az idei év, el kellene gondolkodni azon, hogy mit tettünk mi ezért, és mit tett a gondviselés.

Útmutatás

Ilyenkor kellene eszünkbe jusson az -  ahogy Kőszegremetén a szőlőhegyen Sziszik József református lelkipásztor, a hálaadó istentiszteleten megfogalmazta -, hogy hálát adjunk Istennek, s noha az idei év nem volt a legsikeresebb, nekünk tudni kell hálát adni minden apróságért. A szüret után hálát adunk a szőlőért, amelyből a bor készül, de tévedés azt hinni, hogy pusztán ennyiért. Hálát adunk az útmutatásért, amelyet mindig megkapunk, csak néha nem a helyes utat választjuk. Amikor az élet útvesztőjében tévelyegve félünk, hogy sohasem találunk vissza a helyes útra, akkor kétségbeesésünkben mindig megtaláljuk szavainkkal Istent. Ugyanígy kellene megtalálnunk őt akkor is, amikor nem világmegváltást várunk tőle, csak megköszönjük azokat a mindennapi csodákat, amelyekkel elhalmozza életünket. A hálaadó istentiszteleten csaknem kétszáz lélek remegte el együtt az imákat, és adott hálát csendben Istennek mindazokért a jókért, amelyeket életükben ebben az évben cselekedett. S mintha áldás lett volna a kőszegremetei és a máshonnan érkezett vendégek számára, az istentiszteletet ragyogó napsütésben hallgathatták végig.