Emlékezés a ragyogó állócsillagra

Mint ahogy azt már bevezetőjében

Tóth János, a nagyváradi

Ady múzeum igazgatója

jelezte, valószinűleg azért jelentek

meg meglehetősen kevesen a nagyváradi

Ady szobornál kedden

koradélután koradélután,

hogy leróják tiszteletüket a

költő halálának 90-ik

évfordulója alkalmából

rendezett koszorúzáson, mert két

zarándoklat is ment nagyváradról

Budapestre az ottani megemlékező

eseményekre. Az igazgató elmondta, hogy a

magyar irodalom egén

üstökösként feltűnt

Ady a magyar irodalom egyik

legragyogóbb állócsillaga, akinek

már életében ápolta

kultuszát a Holnap városa, de Ady

halála után is tiszteletének

további jeleit tanusította.

Tóth János elmondta, hogy

Ady halálának

napján kitűzték a

gyászlobogót a

vármegyeházára és a

városi tanács már másnap

megszavazta azt, hogy pénzt gyűjtsenek egy

Ady szobor

felállítására. A két

világháború között is

ápolták a városban

Ady emlékét. 1942-ben a

város megvásárolta a Rozsnyay

gyűjteményt és megszavazta a

létrehozandó Ady

Emlékmúzeum költségeit

is. Ezek a szándékok csak az ötvenes

években valósultak meg, az Ady

emlékmúzeum 1955 november

26-án nyílt meg, az Ady szobrot pedig

1957-ben állították fel a

múzeum előtt. Az ismertetés

után következett a

koszorúzás, majd Varga Vilmos

színművész szavalta el Ady Az

Illés szekerén című

költeményét.

Pap István