"Nem vagyunk kevésbé vagy jobban magyarok"

- Milyen gyakran jár

Erdélyben?

- Most járok Nagyváradon negyedszer.

Először egyetemi hallgatóként

autóstoppal jártam végig

Erdélyt, végigcsináltam azt a

szokásos körutat, ami a hetvenes

években általános volt, mivel ide

beengedtek minket, nyugati útlevelünk pedig

nem volt. Akkor szereztem az első

benyomásokat arról a Ceauşescu

rendszerről, amelyről aztán

később szamizdatban nagyon sok mindent

publikáltunk. Az Ellenpontok

című folyóiratot

tulajdonképpen mi adtuk ki

Magyarországon, melyben az Erdélyi Magyar

Hírügynökség híreit is

leközöltük. Minekünk a szamizdat

irodalomban  az egyik legfontosabb

témánk volt a magyar kisebbség

helyzete a szomszédos országokban. Minden

egyes szám, amit én szerkesztettem,

hozott le híreket arról, hogy milyen

kifejezetten magyarság ellenes

lépések, illetve

intézkedések történtek

Erdélyben. 1989. december 22-én

Budapestről egy mintegy 80-100

gépkocsiból álló

segélyszállítmányos konvojt

szerveztünk Kolozsvár

célállomással. Temesvárra

Magyar Bálint és Rajk

László ment el, én pedig ezt a

konvojt vezettem, én tárgyaltam

például a különböző

katonai torlaszoknál arról, hogy

tovább engedjenek. Nagyvárad volt az

első élményem arról, hogy

miként is néz ki a forradalmi

Románia. Érdekes, hogy Kolozsváron

külföldi

állampolgárságom miatt

először gyanúsnak találtak, a

katonák előállítottak

és bevittek. A román forradalomról

tehát nekem közvetlen, személyes

tapasztalataim vannak, az volt többek közt

benne a nagyon megható számomra, hogy az

erdélyi falvak gyermekei ugyanúgy

betlemeztek és járták a falvakat,

mintha mi sem történt volna. Úgy

tünt, hogy a társadalomnak egy része

nem zavartatta magát a politikai

eseményektől és élte a

megszokott életét. 1998-ban is

jártam az önök

városában, amikor

együttműködési

megállapodást kötöttünk

Nagyvárad és Budapest között.

Most a legutóbbi könyvemnek a

bemutatására hívtak meg ide, ez

volt az apropó, ami miatt azt gondoltam, hogy

nem jöhetek el úgy Váradra, hogy ne

találkozzam a polgármesterrel, mert ez

udvariatlanság lenne.

- Mennyire követi nyomon a

romániai

történéseket?

- Újságolvasóként és

a romániai történések

iránt érdeklődő

politikusként természetesen nyomon

követem az aktuális eseményeket.

Tudom, hogy az RMDSZ ellenzékben van, ami egy

új helyzetet teremtett. Én úgy

értékelem, hogy az utóbbi

években pozitív fejlemények

vannak a magyar kisebbség

nyelvhasználatával és

oktatásügyével kapcsolatban.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az a

tény, hogy a két ország

között a gazdasági kapcsolatok

több milliárd eurónyi kereskedelmet

jelentenek, rendkivül fontos. Ugyanilyen fontosak

a határmenti települések

számára azok a közös,

eurórégiós

pályázatok, melyeket

támogatás végett

benyújtanak az Európai Unióhoz.

Nekem nem tisztem, hogy itteni politikai ügyekben

állást foglaljak, azonban egy

józan, megfontolt, racionális

döntésnek tartom, hogy az RMDSZ

megállapodást kötött a

Tőkés László vezette

EMNT-vel annak érdekében, hogy

közös listával induljanak az

EP-választásokon. Mivel 6,2

százalék hivatalosan a romániai

magyarság számaránya, ezért

két kulcskérdés van: az egyik az,

hogy a magyarok ne szavazzak nem magyar pártra,

a másik pedig az, hogy ne szavazzanak

szét különböző

formációra, mert így el lehet

veszíteni az EU-s képviseletet.

Bármilyen furcsa, ez nagyon hasonlít az

SZDSZ helyzetére: az öt

százalékos bejutási

küszöb, az, hogy a liberális

szavazokat megszólítsuk, s elvigyük

szavazni. Én ugyan nem éltem

kisebbségben, de

véleménykisebbségben vagyok

 a hazámban, úgyhogy

átlátom a helyzetet. Rendkivül

szerencsétlennek tartom ugyanakkor azt, hogy

bennünket csak egy népszavazási vita

kapcsán itélnek meg, és sokan

emiatt fordultak el tőlünk. Úgy

gondolom, hogy a magyar liberálisok

számára éppolyan fontos a

határon túli kisebbségek

nyelvhasználata és identitás

megőrzése, mint bármilyen más

magyar párt számára. E tekintetben

nincs köztünk különbség: nem

vagyunk jobban vagy kevésbé magyarok.

- Mi a véleménye a

tojásdobálókról?

-  Pozsonyban például a

tojásdobáláskor a legjobban az ott

élő szlovákok voltak fennakadva, nem

értették, hogy a magyarok miért

exportálják a saját

problémáikat és politikai

akcióikat. Én azt gondolom, hogy ez nem

lehet legális és elfogadható

formája a vélemény

nyilványításnak. Mindenen lehet

vitatkozni, de civilizált, európai

módon. Ennek meg vannak a

különböző demokratikus

formái. Azok, akik tojást

dobálnak, rombolnak, vagy

közintézményeket ostromolnak, nem

demokráciát akarnak, hanem valami

más rendszert. Szerencsétlen módon

ezt a magatartásformát a határon

túlra is exportáljuk, s ezzel nagyon

rossz bizonyítványt

 állítunk ki magunkról.

Kapcsolódó cikkek:

• "Elhatárolódom

Csomortányi István

tettétől"

helyett előállítás

László városában

Budapest főpolgármestere

Éden