Erdei iskola a biharfélegyházi Teleházban

Az erdei iskola az az iskola, melynek nincsenek falai,

és erdő sem kell hozzá. Bővebben,

olyan tanítási forma, mely

intézményen kívül zajlik, a

jó levegőn, játékosan,

programjában mégis illeszkedve a tantervben

előírtakhoz. A legfontosabb, hogy a gyerekek a

foglalkozásokat játéknak,

szórakozásnak érzik, nem is

beszélhetünk hagyományos

órákról, és olyan

élményekkel gazdagodnak, melyeket aligha

lehet megszerezni a négy fal között,

foglalta össze Kecse Gabriella az Égig

érő tanterem fantázianevű

kirándulás lényegét. A

tanítónő egy korábbi

osztályával már „erdei

iskolázott”

Biharfélegyházán, ahová most

visszatért, mert a Teleházban, illetve a

vendéglátóknak

köszönhetően ideális

körülmények várták.
Kipróbálták az

íjat

Eredetileg kétnaposra tervezték a

kirándulást, de az

időjárás szeszélye miatt egy

napba kellett végül minél több

programot beszuszakolni. Reggel azzal kezdtek, hogy

földrajzilag betájolták, hová is

érkeztek, majd Szabó Zsolt tiszteletes

mutatta be nekik a templomot, illetve az előtte

lévő emlékművet. Az

uzsonnázáshoz a szomszédból

érkezett az elemózsia tej, tojás,

zöldség formájában, de a

tanító nénit segítő 2

anyuka már foghatott is neki a bográcsos

főzésének. Nagy

érdeklődés övezte a Pusztai

Farkasok Hagyományőrző

Íjászegyesület tagjának, Tank

Györgynek az előadását, melyben

eleink életformájáról,

használati tárgyairól,

fegyvereiről beszélt, de a szavaknál is

nagyobb sikere volt annak, amikor ki lehetett

próbálni az íjat. Éppen ez a

lényeg, mondta Kecse Gabriella, miközben

diákjai az íj húrjának

megfeszítésével voltak elfoglalva,

hogy nem csak képen látnak valamit, de

tapasztalatokat szereznek, és ez többet

ér bármilyen

képeskönyvnél.
Falunézés

szekéren

Később lehett dézsmálni az

eperfák termését, vagy éppen

focizni a helyi gyerekek csapata ellen, hiszen a

váradiak ez esetben vendéglátói

voltak Szabó Ella tanítónő

diákjainak. Mire a bográcsos elfogyott,

előállt a nap utolsó programjához

szükséges két szekér, mely

falunézésre vitte a gyerekeket, és

ezen a helybéliek ugyanolyan lelkesen vettek

részt, mintha a váradiakhoz hasonlóan

még ők sem látták volna a

félegyházi utcákat. Este már

csak a táborbontás volt hátra,

és a másnapi, már osztálytermi

találkozásnál bizonyára volt

mit megbeszélni.