Kopjafát avattak Érköbölkúton

Az 1848–1849–es forradalom és szabadságharc vége felé, amikor már a magyarság szempontjából rosszul álltak a dolgok, és szó szerint volt értendő a Kossuth–nóta, miszerint „elfogyott a regimentje” – de legalábbis fogytán volt, Rákóczi–szabadcsapatokat toboroztak Érköbölkúton. Ezzel a „márciusi ifjak” egyikeként közismert Vasvári Pált bízták meg, akitől a feladatot az a Dráveczky László vette át, aki a köbölkúti templom kertjében van eltemetve. De még ezzel sincs vége a falu 48–as kötődéseinek, hiszen például a kormány menekülésekor a korona is „megpihent” egy éjszaka a ma Székelyhídhoz tartozó faluban.

A múlt kötelez

Mindezek a történelmi előzmények az elődök emlékének őrzésére kötelezik a ma lakosait, mondta ünnepi beszédében egyebek mellett Rákóczi Lajos helyi tanár, a kopjafaállítás kezdeményezője. Az eseményen a már említett huszárok mellett közreműködtek a köbölkúti iskola pedagógusai, diákjai, illetve a székelyhídi férfikórus, a kopjafát leleplezte Csontos János magyarországi képviselő, huszár, illetve Gellért Gyula, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese. Rákóczi Lajostól megtudtuk, a köbölkúti iskola előtti térséget – ahol a kopjafa is van – úgynevezett szoborparkká kívánják alakítani. A részletekre visszatérünk.