Fábián Imre fejfája a miénk is

Mintegy félszázan gyűltek össze

ebből az alkalomból a Rulikowsky

temetőben található

sírnál, hogy

méltóképpen megemlékezzenek

az öt évvel ezelőtt elhunyt

költőről,

újságíróról, jeles

folkloristáról és

szerkesztőről. Az

egyedülálló, faragott fejfa Farkas

Antal nagyvárad-velencei

református lelkipásztor

kezdeményezésére, a velencei

egyházközség

gyülekezetének (melynek

Fábián Imre is tagja volt)

támogatásával

készülhetett el. A

megemlékezésen a tiszteletes

Józsué könyvéből olvasta

fel azon igeszakaszokat, melyek Izrael

népének a Jordán folyón

való átkelésének

történetét beszélik el.

Egyedülálló fejfa

Farkas Antal elmondta: "Ezt a

fejfát nem Fábián Imrének,

hanem a magunk számára emeltük.

Nekünk van szükségünk az

emlékezésre,

emlékeztetésre. Az igazi és

maradandó emlékjel nem ez a csónak

alakú fejfa, hanem az, amit a magunk

szívében állítunk fel." A

lelkipásztor felidézte a temetésen

elhangzott beszédet is: "Adja Isten, hogy ne

aludjon ki soha szívetekből a szeretetnek

lángja, mellyel őrizzétek,

őrizzük egymást és

Fábián Imre emlékét."

Hozátette, hogy öt évvel a

temetés után is ugyanezt

kívánja mindazoknak, akik

emlékezni gyűltek össze. A fejfa

leleplezése után a

megemlékezés a nagyvárad-velencei

Agnulli Dei szociális központban

folytatódott, ahol Szűcs

László, a

Várad folyóirat

főszerkesztőjének

moderálásával kötetlen

beszélgetésre került sor. A

jelenlévők közül szinte

kivétel nélkül mindenki ismerte

személyesen Fábián Imrét,

így nem volt nehéz dolga a

moderátornak. A résztvevők

különböző történetekkel

elevenítették fel a lelkes

költőt és

újságírót, a mindig

precíz szerkesztőt vagy

könyvkiadót, továbbá a

háztartási munkákban is

részt vállaló férjet

és családfőt.

Szavalatok

Meleg Vilmos és

Bathó Ida

előadásában elhangzottak a

költő legszebb versei, többek

között egy eddig ki nem adott, Horváth

Imréhez írt költemény is.

Farkas Antal egy saját versét is

felolvasta, melyben a közös

kutysétáltatás

emlékét idézte fel. Jelen volt

még a néhai költő társa,

Mérai Csilla, gyermekei

és unokái, továbbá a

költő testvére,

Fábián Sándor is.

A mintegy két órás, közvetlen

beszélgetés során azok is

képet kaphattak Fábián

Imréről, akik nem ismerhették

személyesen. Ugyanakkor

megidéződőtt egy olyan korszak is,

melyben köztudottan nem volt könnyű

dolguk a költőknek,

ujságíróknak vagy

szerkesztőknek. Mindezek ellenére a

visszaemlékezésből kiderült,

hogy egy összetartozó

közösséget alkotott az akkori

nagyváradi értelmiség, ami azonban

mára már csak emlék maradt.

Farkas Antal azzal zárta a

megemlékezést, hogy kezdeményezni

szeretnék, hogy a Tükör utcát

nevezzék el Fábián

Imréről.

Mészáros Tímea