Különféle témájú előadások

Előadássorozatok előzték meg péntek délután a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának szombati, kihelyezett közgyűlését. Változatos témákról hallhattak a jelenlévők.

Különféle területeken folytatott partiumi kutatásokat mutattak be az előadók péntek délután, húszperces előadások során. Az előadások két, egymással párhuzamosan zajló szekcióülésen hangzottak el, a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem két külön termében. Míg az egyiken főleg történelmi, néprajzi, művészettörténeti témájú előadások hangzottak el, a másikon főleg irodalmi témák kerültek terítékre.

Kutatómunka

A történelmi szekcióülést Kovács András művészettörténész, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) alelnöke nyitotta meg, majd Lakatos-Balla Attila történész számolt be a nagyváradi csoport Ipolyi Arnold egykori váradi püspök hagyatékával kapcsolatos kutatásairól, ezek meglepő eredményeiről. Mint elhangzott, sokáig homály fedte azt, hogy mi is lett a sorsa a püspök tulajdonában lévő jelentős képzőművészeti gyűjteménynek, mígnem egészen váratlanul, levéltári kutatások során a váradiak rábukkantak a hiányzó leltárokra. Ezek alapján meg lehetett állapítani pédául azt, hogy míg a festmények szinte hiánytalanul az esztergomi múzeumba kerültek, a 261 darabból álló metszetgyűjtemény a nagyváradi római-katolikus püspökség tulajdonát képezi és a múzeum őrzi. A falikárpit gyűjtemény is hiánytlanul Esztergomba került, viszont a bútorgyűjteménynek csak egy töredéke van Esztergomban, a többinek úgy tűnik, hogy nyoma veszett. Nem végeztek egyelőre kutatásokat a gyűjtemény vegyes, apróbb tárgyakat tartalmazó részével kapcsolatban. A történész kihangsúlyozta: ha együttműködés jön létre ezen a téren Nagyvárad és Esztergom között, az 1700 darabból álló gyűjtemény tárgyanként rekonstruálható lesz.

Az egyházkerületről

Fischer Botond egy nálunk is meghonosodott, német nyelvterületről származó húsvéti szokásról, a tojásjátékról szólt, s annak különböző változatairól. Pálfi József réti református lelkipásztor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulásának ügyes-bajos folyamatát ismertette – mintegy ízelítőként a Debreczeni Istvánról szóló, hamarosan megjelenő könyvéből. Amikor a meghúzták a határt a mostani Magyarország és Románia között, sokáig kétséges volt, hogy hová fog tartozni a csonkán maradt egyházkerület, illetve lesz-e önálló neve. Az első javaslat az volt, hogy legyen Csonka Tiszántúli Református Egyházkerület, ezt viszont Bukarest nem fogadta el. Felmerült annak a lehetősége is, hogy Királyhágón Inneni Egyházkerület, illetve Királyhágón Túli Egyházkerület legyen a nevemíg végül 1921 augusztus 24-én eldőlt, hogy a végleges név legyen a mostani. 1947-től egészen 1989-ig Nagyváradi Református Egyházkerület volt a neve, majad a rendszerváltást követően az akkori egyházkerület vezetősége Tőkés László irányításával elérte, hogy ismét Királyhágómelléki Református Egyházkerület legyne a neve.

A későbbiek során Szikszai Mária, Emődi Tamás, Újvárossy László, Fleisz János, valamint Bernáth Krisztina tartott előadást.

Neumann Andrea