Sikeres váradi musicalgála

Nagyvárad - Szombaton este a Budapesti Operettszínház két művésze, Peller Anna és Dolhai Attila lépett fel a Szigligeti Színházban. A műsoruk végén felállva tapsolt a nézőteret megtöltő közönség.

Szombat este egy erdélyi koncertturné első állomásaként a Nagyváradi Szigligeti Színházban lépett fel a Budapesti Operettszínház két művésze, 

Peller Anna és Dolhai Attila. Kétrészes, a komolyabb műfajoktól a könnyebb hangvételű számokig terjedő műsoruk méltán aratott nagy sikert a teltházas közönség előtt. Nem csupán kiálltak a színpadra, és elénekelték a forgatókönyvben szereplő dalokat, hanem a pályafutásukra vonatkozó érdekes információkkal, „bulvárhírekkel” tették színesebbé, változatosabbá az előadásukat, és bár néha érződött, hogy előre megbeszélt dialógusokról van szó, olyan helyzetek is akadtak, amire spontánul kellett reagálniuk és akkor sem vallottak szégyent. Ugyanakkor az átöltözésekkel járó holtidőket is sikerült áthidalniuk. Mint kiderült tíz éve, a színművészeti főiskolán ismerték meg egymást, s azóta több operettben is szerepeltek már együtt. Mostani váradi fellépésüket egy jól ismert slágerrel indították- a Romeó és Júlia című musicalból csendült fel a Szívből szeretni- majd Dolhai Attila a Bánk bán híres nagyáriájával (Hazám, hazám) bizonyította, hogy operaénekesnek sem utolsó. Majd sorra következtek a különböző külföldi, illetve magyar zeneszerzők által jegyzett musicalekből vett részletek (Jézus Krisztus Szupersztár, Rudolf, Mozart!, Anna Karenina, Romeó és Júlia, Kabaré, A pókasszony csókja)- kiemelendő ezek közül a Lehetsz király, illetve Anna Karenina és Vronszkij Miért? című duettje-, hogy igen lendületesen, a Neoton együttes számait feldolgozó Szép nyári nap című musicalből vett két dallal (220 felett, Holnap hajnalig) záruljon az első „felvonás”.

Dzsilavázás Dolhaival

Rövid szünet után a második részben a már megszokottá vált minimális díszletek között folytatódott a produkció, az elhangzott számokhoz illő ízléses háttérkivetítés előtt. A fellépők Koppány, Szent István, Mozart és Rebecca, a Manderley-ház asszonyának bőrébe bújtak, majd következett a kivánságblokk, melynek keretében sokak örömére felcsendült a Most múlik pontosan is. A Cigányszerelemben szereplő Józsi dalának swinges feldolgozása talán kissé meglepte a közönséget, de a jelenlévők gyorsan vették a lapot, olyanannyira, hogy az énekszám végén a legtöbben már együtt „dzsilaváztak” Dolhai Attilával. Peller Anna jódlizása újabb poénokra és baráti fricskákra adott lehetőséget, az Édith Piaf-szám pedig arra világított rá, hogy milyen hangerő lakozik az énekesnő torkában. Szerelemhez nem kell szépség (és harisnya sem- tehetnénk hozzá kissé cinikusan, arra utalva ezzel, hogy a szám közben a művésznő negyedik, s egyúttal a magával hozott utolsó harisnyája is elszakadt). A fináléban az operettrészletnek jutott főszerep (Szép város Kolozsvár, Te rongyos élet), az est pedig a Honfoglalás című film betétdalával zárult, melyet a közönség felállva, együtt énekelt a meghívottakkal.

Ciucur Losonczi Antonius