Félidőnél jár a színházi fesztivál

Több figyelemre méltó és kevésbé jó produkció tarkította a XVIII. Nagyváradi Rövid Dráma Fesztivál első három napjának programját.

A Rövid Dráma Fesztivál idei évi programjában olyan sok előadás kerül bemutatásra, hogy egy ember képtelen lenne mindent látni, így én is kénytelen voltam szelektálni a fesztivál keretében bemutatott előadások közül. A választásban nem nyújtott támpontot az, hogy szívesen megnéznék magyar nyelvű előadásokat, mivel magyar nyelvű és vonatkozású produkciót alig találni a műsorban. Ez annál is meglepőbb, mivel a tavalyi fesztiválon taroltak a magyar színházak, melyek mostani alulreprezentáltsága talán annak is betudható, hogy novemberben Nagyváradon szervezik meg az interetnikai színházi fesztivált, így a romániai magyar nyelvű színházaknak akkor lesz alkalmuk bemutatkozni. Mindenesetre a fesztivált a nagyváradi Mária Királynő Színház nyitotta vasárnap este Equus című darabjával, melynek rendezője Szabó K. István, a helyi Szigligeti Színtársulat művészeti igazgatója volt.

Párhuzamok

Érdekes párhuzamok vonhatók a drámafesztivál hétfői és keddi programjának műsorát végignézve. A délután öt órától az Árkádia Bábszínházban bemutatott darabok egy-egy női sorstragédiát mutattak be (Gianina Carbunariu – Kebab, Kisinyovi Spalatorie Színház; illetve Edna Mazya – Játékok a hátsó udvaron, bukaresti ACT Színház és Kulturális, Művészeti Alapítvány ), este hét órától pedig a Szakszervezetek Művelődési Házában I.L. Caragiale egy-egy darabját láthatta a nagyérdemű: hétfőn A csapás (Napasta), míg kedden az Egy viharos éjszaka (O noapte furtunoasa) című előadást. Párhuzamot lehet vonni a darabok minősége tekintetében is: míg a délutáni előadások mai problémákat dolgoztak fel, melyek lekötötték a közönséget, addig a koraesti darabok kifejezetten idejétmúltnak tűntek és határozottan unalmasak voltak, annak ellenére, hogy Mircea Cornişteanu rendező megpróbálta aktualizálni a craiovai Marin Sorescu Színházzal az Egy viharos éjszakát, ami azonban csak abból állt, hogy mai környezetbe ültette át a klasszikus vígjátékot. A Csapás még ennél is rosszabbra sikeredett: már maga a darab nem egy remekmű, hiszen Caragiale ízig-vérig vígjátékíró volt, aki egyetlen tragédiájában nem tudott hiteles alakokat és konfliktust felvonultatni. És bár a színház képes középszerű anyagokból is nagyszerű előadást teremteni, de ez a megállapítás sajnos nem áll a Ploiesti-i Toma Caragiu Színház produkciójára, melynek maximum a legmodorosabb, legvontatottabb előadás díját lehetne odaítélni. Hogy I.L. Caragiale műveit lehet jól, élvezhetően is előadni, arról ezen a fesztiválon először a bukaresti Odeon színház előadása győzte meg a közönséget Az Üstökös, a Gyerek és a Kiskutya című produkciójával, mely nem más volt, mint Caragiale szövegek fűzére.

Kiemelkedő produkció

Az általam eddig látott előadások közül a pálmát Yasmina Reza A mészárlás istensége című komédiája vitte el. A bukaresti Nottara Színház hétfő esti, nagyszínpadi előadása egy pofonegyszerű alaphelyzetből indul ki: két család írásos megegyezést akar kötni, minekutána az egyik pár gyereke súlyosan megsebesítette egy bottal a másik pár gyermekét. Az áldozat szüleinek a lakásában játszódó darabban a négy szereplő egyre-másra kerül kínos helyzetbe, lehámlik róluk a civilizáció máza, és felszínre kerülnek legmélyebb, mindaddig talán önmaguk előtt is titkolt érzelmeik és gondolataik. A darab elszólásokból, odavetett szavakból, gesztusokból kipattanó kínosan komikus helyzetek sorozata, amelyeket a színészek – Cerasela Iosifescu, Luminiţa Erga, Adrian Văncică, Alexandru Jitea – kiválóan jelenítettek meg. A Rövid Dráma Fesztivál mai programjában nem kevesebb, mint hat előadás szerepel.