Minőségi szélsőségek napja az IFESZT-en

Kiemelkedően jó, és kínosan gyenge előadás egyaránt szerepelt a 6. Nemzetközi Színházi Fesztivál (IFESZT) szombati versenynapján.

A kolozsvári Váróterem Projekt Alternatív Színházi Társulat versenyprogramban való szerepeltetését az a megfontolás indokolta, hogy egy kisebbségi független színházi társulatnak is legyen lehetősége megmutatkozni egy színházi seregszemlén. Az elgondolás maga nem kifogásolható, viszont egy olyan fesztivál versenyprogramjában szerepeltetni a Mit csináltál három évig? című próbálkozást, ahol – hogy csak néhány nevet említsek – Bocsárdi László, Radu Alexandru Nica vagy Horváth Csaba rendezte előadások versengenek egymással, már-már a fesztivál rangján ejtett foltként is felfogható. A Váróterem Projekt előadása volt az egyetlen a fesztiválon, melyről a szünetben eljöttem, pedig láttam néhány kevésbé jól sikerült produkciót az elmúlt hét során. Ennyit a szombat délután a Szakszervezetek Művelődési Házában bemutatott darabról.

A fösvény

A fösvény Molière gazdag munkásságának egyik kiemelkedően fontos darabja, az örök klasszikus, melyhez minden generáció tud és akar is viszonyulni. Ez is az oka annak, hogy ez a darab sosem kopik el, még akkor is magához vonzza az embert, ha a lehető leghagyományosabb módon viszik színre. Ezt tette a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és Csurulya Csongor rendező is: korabeli díszletekkel és jelmezekkel, korabeli zenei aláfestéssel és hagyományos színészi előadásmódban közvetítette a darabot, mely természetesen nagy sikert váltott ki szombaton este a nagyváradi színházban. Barabás Árpád példaképe érezhetően Louis de Funes volt Harpagon alakjának megformálásában, a nagy francia nevettetőnek a tipegő, görnyedt járását, az ő Harpagonjának gesztusait és mimikáját vette alapul, és bár ezt nem lehet eredeti, a figura értelmezéséhez nagy energiákat megmozgató alkotómunkának tekinteni, mégis, Barabás Árpád rendkívül szórakoztató és profi módon játszotta szerepét, többször hangos hahotára fakasztva a közönséget. Harpagon mellett ki kell emelni két mellékszereplőt, a Frosine-t alakító László Katát és a szolgát játszó Tóth Árpádot, akik jól kiaknázták a figurájukban lévő komikumot. Összhatásában is egy nagyon szórakoztató előadást láthatott a váradi közönség.

Három az egyben

A 6. Interetnikai Színházi Fesztiválon a Bánk bán mellett a legújszerűbb előadást láthatta a közönség szombat este a Moszkva kávézóban. A Temesvári Állami Német Színház Neil LaBute Fúriák & A nagy háború című, három különálló jelenetből felépülő produkcióját hozta el a versenyre. Radu Alexandru Nica rendező egy olyan színházi térré alakította át a kávézó ún. első termét, ahol elmosódik a határ színészek és közönség között. De hogy a szándék mégse legyen egyértelmű, az első jelenetben szereplő színészek – Silvia Török és Horia Savescu – nem szereplőként, hanem színészként kommunikáltak a közönséggel, elmondták, hogy milyen figurákat alakítanak, mi fog következni, ezzel az elidegenítő hatással máris mintegy kioltva a néző-színdarab viszonyt, néző-színész kapcsolattá alakítva át azt. Az első jelenet után a nézők átvonultak egy másik terembe, ahol egy furcsa szerelmi háromszöget játszott el Daniela Török (Paula), Alex Halka (Jimmy), és Olga Török (Jamie). A rövid jelenetben nem világos, hogy ki kit szeret, kinek mik a motivációi e hármas kapcsolatrendszerben: Jimmy barátnőjét, vagy testvérét szereti-e jobban, egyáltalán, Jimmy és Jamie között fennáll-e vérfertőző kapcsolat, illetve Jamie valóban gyűlöli-e Paulat, mint ahogy ezt mutatja, vagy pedig őrülten szerelmes belé? Ugyanilyen tisztázatlan marad Paula viszonyulása is Jimmyhez. A jelenet után a két testvért alakító színész megbeszélték a közönséggel azt, hogy szerintük melyik verzió a helytálló. A nézők véleménye természetesen megoszlott a különböző eshetőségek között. Ezt követően a közönség egy harmadik terembe vonult át, de ahhoz át kellett haladjon az első jelenetnek helyet adó termen, mely időközben egy diszkóvá alakult át, ahol a színészek szórakoztak, és igyekeznek a nézőket is bevonni a buliba.

A harmadik jelenetben Blénessy Enikő és Georg Peetz egy válófélben lévő párt játszik, melynek végén szintén megjelenik az elidegenítő hatás: Blénessy Enikő sírva közli a közönséggel, hogy még három oldal van a szövegből, de ő nem bírja tovább játszani ezt a darabot. És ezzel vége is lett a szeánsznak, bár a színészek felhívták a közönség figyelmét arra, hogy továbbra is szívesen buliznak velük. Ekkor már beengedték a kávézóba érkező vendégeket is, így az előadás szinte észrevétlenül változott át egy kocsmai bulivá. Figyelemere méltó, emlékezetes másfél órát töltöttek el együtt nézők és színészek. A temesváriak előadásával egyidőben az Árkádia Bábszínházban zajlott a Kakuk Marci című darab, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar Magyar Színházi Intézet hallgatóinak produkciója. A versenyen kívül bemutatott előadás rendezője Szilágyi Palkó Csaba volt.

Pap István