Eltemették Kinde Annamáriát

Péntek délután a nagyváradi Rulikowski-temetőben rokonai, ismerősei, barátai, volt munkatársai utolsó földi útjára kísérték a nemrég súlyos betegségben meghalt Kinde Annamária költőt.

A Steinberger-kápolnánál római katolikus szertartás szerint zajlott gyászmisén Mons. Fodor József általános helynök mondott személyes hangvételű beszédet, részleteket idézve az elhunyt néhány, az alkalomhoz illő költeményéből. Felidézte, hogy az 1989 után, amikor az újonnan alapított Szent József-plébániára került, ismerte meg az elhunyt szüleit, majd később Kinde Annamáriát, aki a leányát is hozzá vitte, hogy első áldozó, majd bérmálkozó legyen. Ebben az időszakban sokat beszélgettek a hit dolgairól. Minden érdekelte, és szívta magába az ismereteket. Egy kereső ember képét ismertette meg benne, „a háromkirályok lelkületével kereste ő is az igazságot”. Súlyos betegként ugyan szorongó érzésekkel, de türelemmel készült a halálra, az örök bíróval való találkozásra.

Úgy fogalmazott: most elvitte „cókmókját” és kiteregette a Jóisten színe előtt. Megnyugtató és vigasztaló számunkra a tudat, hogy e között ha volt is limlom vagy emberi gyarlóság, azért nagyon sok értékes kincs is fellelhető, mindenekelőtt az ő istenkereső lelkülete. „Talán a cókmókok egyik-másik darabjával, és szerettei szószolására kiérdemeli az Úristentől, hogy ha nem is mennyei karokban, de meghúzódik majd egy kis sarokban a mennyek országában”, mondta a vikárius.

Személyisége

Búcsúztató beszédében Szűcs László költő, a Várad folyóirat főszerkesztője hangsúlyozta: nem a költőt, a kiváló újságírót, publicistát vagy a szakavatott fordítót kívánja méltatni, mert ezt sokan megtették helyette. Ehelyett inkább azt emeli ki: bármelyik alkotói énje kapott szerepet, nagyon fontos volt számára mindaz, amit éppen csinált, hitt benne azzal az erővel, mint a gyógyulásban. Amit azonban sem a versei, sem pedig a publicisztikái nem tudnak pontosan tükrözni, az a személyisége, vele még vitatkozni is élmény volt, függetlenül attól, hogy kinek volt igaza. Képes volt magával ragadni az embereket, megkerülhetetlen volt, amit mondott.

Ciucur Losonczi Antonius