„Megható, és lelki élmény itt lenni Szent László városában”

A nagyváradi Szent László Napok hivatalos megnyitórendezvényén lépett fel a nagyváradi színházban Sebestyén Márta UNESCO-díjas nemzetközi hírű népdalénekesnő. Interjúnk a nagy sikerű koncert után készült a művésznővel.

– Miért jó Szent Lászlóról énekelni Nagyváradon?

– Először is nagyon megható és lelki élmény itt lenni Szent László városában. Először fordul elő velem, hogy egy ilyen alkalomból énekelhetek itt, felemelő élmény nekem Váradon lenni. Amúgy rengeteg barát, ismerős van itt, de sajnos ez egy átmenőpont, mert az ember rohan tovább, ide megy, oda megy, pedig annyi mindenkit kéne hogy meglátogasson. Anyai felmenőim egy része egyébként kötődik Váradhoz. Református lelkész családról van szó, ezt én is nemrég tudtam meg.

– Milyennek találta a fogadtatást a mai estén?

– Először nem láttuk a félhomályban, hogy hányan vannak. Attól féltem, hogy az első rész után, ami azért valljuk be, hosszú volt – sok volt a beszéd, és olyankor a közönség megszökik, mert egy idő után fizikailag nem bírja az ülést –, de amikor kigyúlt a fény, és láttam, hogy fönn a kakasülőn is, és minden kicsi szegelletben ülnek, figyelnek, és árad felénk egy óriási mennyiségű szeretet-energia, hát azt szégyelltem volna, ha nem állunk helyt. Nagyon boldog vagyok, köszönjük a váradiaknak.

– Gondolt-e valaha is arra, amikor a zenei pálya felé fordult, hogy ekkora sikereket fog aratni ezzel a zenei stílussal?

– Én olyannyira nem gondoltam semmire, hogy még ma sem tudnék válaszolni, ha valaki megkérdezné, hogy ’na, fiam, mi leszel, ha nagy leszel?’ Én ezt nem választottam, nem építgettem tudatosan, hogy én, kérem előadóművész leszek. Ez talán már magzatkoromban eldőlt, mert édesanyám még zeneakadémista volt, népzene szakos hallgatója volt Kodály Zoltánnak, amikor én születtem, és én valószínűleg olyan mennyiségű zenei és szeretetélményt kaphattam, hogy az nem maradt nyomtalan. Azt mondják a családtagjaim, hogy én előbb énekeltem, mint beszéltem. Ez az én kommunikációs nyelvem, én ezen értek, ezen beszélek, ez annyira magától értetődő volt, mint a kismadárnak az, hogy repül. Ez nem egy foglalkozás számomra, ez az én életem, enélkül nem is én volnék.

Élmény

– Hogy látja, Szent László mennyire van benne a mai ember tudatában?

– Ez inkább műveltség kérdése. Régen is voltak, meg most is vannak műveltebb emberek, akiknek fontos, hogy megismerjék a múltat, megismerjék azokat a nagy elődöket, akiket igazából nem szoborként kell csodálni, hanem meg kell ismerni az ő tetteiket, az ő hús-vér figurájukat is. És ezekben az alakokban lehet találni kapaszkodót, hogy én hogy oldjak meg a saját életemben adott esetben egy problémát, ami köszönőviszonyban sincs azokkal a hatalmas problémákkal, amelyeket ők annak idején megoldottak. Szent László elképesztően regényes életű hős volt, egy filmre való figura, daliás, nagyon szép, nagyon bátor és tiszta szívű ember volt, igazából romantikus lányoknak való karakter is.

– Tehát Szent László lehet még példakép?

– Én remélem, bár sokan egyáltalán nem ismerik ezeket a figurákat. Nagyon rossz véleményem van egyébként a történelemoktatásról, mert nem élményszerűen oktatják, kivéve azokat a tiszteletre méltó tanárokat, akik a saját sziporkázó lényükön át tudják eljuttatni ennek az érzékeny korosztálynak a történelmet úgy, hogy felkeltse az érdeklődésüket. Nem biztos, hogy a popvilágból meg az akció- és kalandfilmekből kell venni a hősöket, de hát csak ezt látják a tévében, ezért csak onnan merítenek. Azt hiszem, Szent Lászlónál jobb akció- és kalandhőst – ezt most jó értelemben mondom – nehéz találni, elég, ha valaki megnézi a legendájáról fennmaradó freskókat, hogy mi mindent vitt véghez. Legalább hároméletnyi volt, amit ő élt és tett, úgyhogy én nagyon köszönöm, hogy meghívtak ide, és remélem, hogy ezt a Szent László-élményt meg tudjuk ismételni, én boldogan jövök, hogyha hívnak.

Pap István