Először mi fogalmazzuk meg, mit akarunk

„Amíg mi nem tudunk akár a Székelyföldről, akár Partiumról egy konszenzust teremteni, addig borzasztó nehéz arra kérni bárkit, hogy ezt tartsa tiszteletben”. Szili Katalin, az autonómiakoncepciók kidolgozásáért felelős magyar miniszterelnöki megbízott nyilatkozott szerkesztőségünknek.

– Mi a véleménye az erdélyi, partiumi autonómia törekvésekről?

– Volt alkalmam megismerkedni azzal, amit a partiumi közösség szeretne, hiszen az elmúlt ciklusban a nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottságának voltam az elnöke, és megismerhettem a Partiumi Autonómia Tanácsnak (PAT) azt az elképzelését, ami lehetőség szerint biztosítani tudja a szülőföldön maradásnak az esélyét. Egyébként számomra nagyon fontos az, hogy csak és kizárólag olyan elképzeléseket tudjunk asztalara tenni, amit egyrészről a helyiek fogalmaznak meg, másrészről pedig beleilleszthetők az európai autonómia vagy önigazgatás kérdéskörébe. Számunkra erről szól az Unió szubszidiaritás elve is, ami azt jelenti, hogy ott döntsenek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. Mióta megbízásomat megkaptam, az első utam ide vezetett. Az a feladatom, hogy próbáljam meg a társadalmi, civil és politikai szervezetek között azt az összhangot megteremteni, ami a helyieknek az elképzeléseit fogalmazza meg, és ha lehet, a magyarországi közösség részéről is egy egyöntetű támogatást tudjunk mögötte.

Kellenek a jelképek

– Mennyire segíthetik a jelképek az autonómiáért folyó küzdelmet?

– Nyilvánvaló, hogy egy közösségnek kell, hogy legyenek jelképei. Én ilyennek tekintem ezeket is (a Partiumi Autonómia Tanács által elfogadott Partium címert és zászlót – szerk. megj.). Számomra az a furcsa, ha egy közösségnek az általa megfogalmazott ilyen jellegű, az összetartozást jelképező zászlaját vagy címerét bárki megkérdőjelezi, hiszen azt a közösség kell, hogy megteremtse a saját maga számára.

– Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a PAT küldöttgyűlésén?

– Nagyon fontos, hogy világosan lássunk abban, hogy kinek mi az elképzelése. Sokszor az az érzésem, hogy mi magunk is elbeszélünk egymás mellett, ugyanis sokszor előfordul az, hogy elindul egyfajta politikai versengés ebben a kérdésben, másrészt mintha nem is értenénk egymást. Ugyanis vannak, akik ha azt a szót hallják, hogy autonómia, összerezzennek, mintha ez egy az európai szokásoktól, keretektől eltérő óhaj lenne. Másrészről pedig tudnunk kell azt, hogy európai uniós tagországként a közösségeket erősítenünk kell, hiszen ha egy közösség önmagában meg tudja teremteni a gazdasági gyarapodást, az a körülötte élőknek is jó. Nagyon jól kimutatható Európában, hogy ott, ahol autonóm közösségek vannak, az egy felhajtó erő, és vonzóerővel bír a környező lakosság számára is. Azt meg kell tanuljuk, hogy egy nyelven beszéljünk, ugyanazokon a fogalmakon ugyanazt értsük, és tartsuk tiszteletben azt, amit egy közösség maga európai módon megfogalmaz.

Konszenzust teremteni

– Egy nemrégiben napvilágot látott romániai közvélemény kutatás szerint a románok nyolcvan százaléka elfogadhatatlannak tartja az autonómiát. Ilyen körülmények között a magyar állam mit tud tenni annak érdekében, hogy a román közvéleményt meggyőzze az autonómia hasznosságáról?

– Én elsősorban azt szeretném elérni, hogy először mi magunk fogalmazzuk meg közösen, hogy ugyanazokon a fogalmakon ugyanazt értsük. Nem is biztos, hogy az autonómia szót kell említeni, mert hangsúlyozom még egyszer, ettől mindenki összerezzen. Miután elértük, hogy ugyanazokat értsük ezeken a dolgokon, azután fogjuk egyáltalán azt megtudni, hogy a közösség mit akar, és azt, hogy van-e mögötte teljes támogatottság, és csak azután szabad kopogtatni bárhol a szomszédos országokban, vagy akár Európában. Ezért én ezt a kérdést egy későbbi fokozatnak tartom, mert amíg mi nem tudunk akár a Székelyföldről, akár Partiumról egy konszenzust teremteni, addig borzasztó nehéz arra kérni bárkit, hogy ezt tartsa tiszteletben. Ez a közvélemény-kutatás azért is érdekes – és ezért is gondolom, hogy lehet, hogy a fogalmak mögötti tartalommal vannak problémák –, mert ugyanakkor a román társadalom nagy része Európa-párti.

– Távlatilag mikor lehet megvalósítható akár a székelyföldi, akár a partiumi autonómia?

– Nagyon korai lenne erről bármit mondani. Nyilvánvaló, hogy az elsődleges lépéseket kell ahhoz megtenni, hogy jól értsük egymást, utána legyen meg a jövőképe a közösségnek, és azt követően történhet bármi. Sok minden történt a rendszerváltozás óta, hiszen a Kárpát-medence magyarságának nagyon nagy része európai polgár lett. Tudnunk kell azt is, melyek az együttélés feltételei, azt, hogy milyen érdekei vannak az itt élő románságnak, vagy akár más nemzetiségnek.

Közös érdekek

– Megítélése szerint Magyarország határain kívül hol a legjobb, és hol a legrosszabb a magyarság helyzete?

– Mindenütt vannak problémák. Amit én a legsürgetőbbnek tartok, az a munkahelyteremtés, a szociális problémák megoldása. Ezért elsődlegesnek tartom azt is, hogy a határ menti térségfejlesztéseknél az Európai Unió következő költségvetési ciklusában itt a következő időszakban úgy szerepeljük, hogy a lehető legtöbb forrást hívjuk le, amelyekkel munkahelyeket lehet teremteni. És ez nem csak a magyarság érdeke, hanem a románság érdeke is, de ha a Felvidékről beszélünk, ott ugyanúgy a szlovákok érdeke is, mint a miénk.

Pap István