Hogyan váljunk saját mesénk hősévé

A mese mindig a komfortzónából való kimozdulással kezdődik, s így van ez saját életünk „meséjével” is – tudhatták meg a jelenlévők dr. Kádár Annamária pszichológus szombati előadásán.

A marosvásárhelyi pszichológus, egyetemi adjunktus a Báb(tan)oda legújabb meghívottjaként érkezett Váradra, s a Szigligeti Stúdióban tartott előadást Én, mint saját mesém hőse címmel. Mindannyian saját narratívánkat meséljük, akkor is, ha meg sem szólalunk, fejtette ki a pszichológus, kihangsúlyozva: mesélhetünk bármit magunkról, nem lesz hitele, ha saját életünk nem ezt példázza.

Életbátorság

A mese mindig a komfortzónából való elindulással kezdődik, hiszen azon belül soha sincs fejlődés, szükség van a makacs, dacos elindulásra, akárcsak a mesében, amikor 99 királyfi feje hull a porba, de a mesehős nem tágít elképzelésétől és mégis útnak indul szerencsét próbálni. Ez az úgynevezett életbátorsághoz kapcsolódik, mely kora gyermekkorban kezdődik el. Ekkor szülőként támogathatjuk a gyermeket elindulásában, vagy bűntudatot ébreszthetünk benne önállósági törekvései miatt. Egy megtört dackorszaknak erős negatív hatása lehet, ezért inkább örülnünk kellene az első „nem”-nek, hiszen ez az én születésének az időpontja, mondta a pszichológus, akitől megtdutuk: kapunyitási pánik is létezik, sokszor pont ez rejlik a mögött, hogy a fiatal halmozza a tanulmányait és 35-40 évesen is a „mama-hotelben” lakik. Az egészséges gyermek jól dacol, az, aki fél, nem fog szembeszállni a szülő korlátaival.

Útravalók

A felnőtté válás jele, hogy nevetni tudok saját dolgaimon, feldolgozhatóvá tudom tenni kudarcélményeimet is azáltal, hogy elmesélem ezeket. A gyermek számára a világ az lesz, amiként a szülők, nagyszülők elmesélik neki – így kaphatja útravalóként azt, hogy a világ a nehézségek ellenére is jó hely, ahová érdemes megszületni.

Az előadás során dr. Kádár Annamária mulatságos történetekkel mutatta be, hogyan nyilvánul meg az életbátorság különböző helyzetekben. Arról is említést tett, mennyire fontosak az útravalók, amelyeket a számunkra fontos emberektől kapunk, s melyekből erőt meríthetünk, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Nincs siető mesehős, tudtuk meg, nem kell siettetnünk a gyermeket sem fejlődésében. Viszont jelen kell legyünk gyermekünk életében, legalább az esti beszélgetésekkor, meséléskor, de úgy, hogy „kikapcsoljuk az excel táblázatokat a fejünkben”. Saját, elmesélt élettörténeteink, s az elmondott mesék képezik majd a serdülőkori kapcsolat alapját is. Nem szabad tanulságokat levonni, hiszen a mesét szívünkkel értjük meg és szívünkben visszük is magunkkal.

Pizsama-nap

Sokszor a lelkünk elfárad, ilyenkor csodát tehet az édes semmittevés, egy „pizsama-nap”, amikor semmi feladatunk nincs és semmit nem kell tennünk. Fontos belső csodagyerekünkkel jelen lenni az életünkben, bízni a mindennapok csodás véletlenében . Türelemre és bátorságra van szükségünk, hogy meg tudjunk küzdeni a sárkányokkal , akik soha nem kint, hanem mindig belül vannak, hangzott el. Amint a pszichológus kifejtette: a pedagógusok egyik karizmája pont a jövőbe vetett hit optimizmusa.

A közönség nagy tapssal jutalmazta a közel kétórás előadást, melyet követően dr. Kádár Annamária kérdésekre is válaszolt.

Neumann Andrea