Nagyváradon lép fel a Spectrum Színház

Február 14-én, a Független Színházi Napok keretén belül fellép Nagyváradon a Spectrum Színház, amely 2013-ban alakult meg alternatív színházi társulatként Marosvásárhelyen.

Török Viola társulatalapító és rendező zenével és tánccal teszi Molière A nők iskolája című vígjátékát 2016-os előadássá, így szólal meg a rock, dzsessz, de még a flamenco is a színpadon. A komédia középpontjában a megalkuvást nem ismerő szerelem áll, a férfi-nő kapcsolat és ennek kihívásai. Ennek kapcsán beszélgettünk Török Violával, a Spectrum Színház művészeti vezetőjével.

Helykeresés

– Miért volt szükség egy magántársulatra, s mitől más a Spectrum Színház, mint a már meglévő kőszínházak?

– Ha magánszínházat alakít valaki, nyilván saját elképzelései vannak a színházcsinálásról. Mi is egy kicsit másképp szerettük volna megfogalmazni ezt a feladatot most per pillanat Erdélyben. Én már régóta foglalkozom azzal, hogy mit is jelent az erdélyiség, mit is jelent erdélyinek lenni. Ehhez hozzátartozik a népi kultúránk, ezen belül a népzene, a néptánc, és ezek, mint ősi kifejezési formák, úgy éreztem, hogy a színház világából kicsit hiányoznak. Ezeket próbáltam összehozni a klasszikus európai és világszínházi törekvésekkel. Valahol ez egyfajta helykeresés, hogy megtaláljuk saját helyünket a világban, a saját kifejezésformánkat, én ezt így képzelem el. Úgy érzem, hogy nagyon sok fontos útkereső törekvés van Erdélyben most is, különböző irányzatok, amit a Spectrum Színház képvisel, az is sajátos út. Nyilván nagy kihívás egy Shakespeart, egy Csehovot, egy Molièret olyan formában megszólaltatni, hogy abban az erdélyi szellemiség visszatükröződjön, ugyanakkor a maiság is. Nem szeretnénk egy történelmi visszatekintést, vagy egy ráerőltetett hangulatot az előadásokra, hanem valahogy a ma létező irányzatokat, hangulatokat szeretnénk megszólaltatni.

„Harcias” témák

– Milyen előadásokban sikerült már ezt a koncepciót megvalósítani?

– Első előadásunk volt tavaly A nép ellensége, amely a címében is hordozza, hogy egy olyan törekvés, amely lehet értékmentő, de lehet ellenállásba ütközik. Majd jött a Vitéz lélek, amely szintén egy harcias téma: szembemenni a megmaradásért a meglévő irányzatokkal. Mindkettőben felhasználtam a népzenét mint a lelkiség megszólalóját, ugyanakkor a Vitéz lélekben a néptáncot is. Ezt a Duna tévé is közvetítette. Aztán továbbmentünk Csehov Sirályának a színrevitelével, amelyet szintén próbáltunk a sajátunkká formálni. Majd Molièretől A nők iskolája azért érdekes, mert egy klasszikus francia barokk darabot magyar barokk zenei elemekkel próbáltunk kicsit összehozni.

– Miért tartja fontosnak, hogy ezeket az előadásokat más erdélyi városokban, de akár Magyarországon is megismerjék. Mi az a plusz, amit nyújtanak?

– Szeretném megismertetni a mi felfogásunkat a színházcsinálásról. Egy új színt képviselünk, ami lehet, hogy a színházi világban kicsit szokatlan, viszont régóta a kultúránk része integrálni a régi zenét, népzenét az életünkbe. Valamikor nagyon fontos önkifejezési forma volt a népzene és a néptánc, és ma is újabban reneszánszát éli. Természetesen mindenhová el szeretnénk jutni, hogy megismerjenek bennünket.