Térkép egy régió felélesztésére

Csütörtökön délután mutatták be Nagyváradon Partium térképét, mellyel nem titkolt céljuk a készítőknek az, hogy határozott identitást kölcsönözzenek ennek a régiónak.

A Partium térképet a Partiumi Kutatóintézet és a Partiumi Autonómia Tanács készítette, a tudományos munka irányítója Szilágyi Ferenc földrajztudós, a két említett intézmény vezetője volt. Ő maga mutatta be a térképet csütörtökön délután a nagyvárad Lorántffy Központban megjelent érdeklődőknek. Elöljáróban Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke beszélt arról, hogy a Székelyföldhöz hasonlóan szükség van arra, hogy a Partiumnak, mint földrajzi régiónak is jól meghatározott identitáshordozó szerepe legyen. A továbbiakban Szilágyi Ferenc beszélt a régiók kialakulásának feltételeiről, kifejtve, hogy ennek kétféle típusa létezik, az egyik a regionalizmus, amikor egy adott területen élő közösség alakít közös régiót, a másik típus pedig a regionalizáció, amikor a központi hatalom dönt arról, hogy mely területek szerveződjenek régiókká. A regionalizációs folyamat az Európai Unióban alapkövetelmény, az EU támogatja a régiók megerősödését, melyek közigazgatási szempontból az állami és a megyei területszervezési szintek között helyezkednek el.

Négy típus

A tudós Európa országait négy csoportba sorolta aszerint, hogy miképpen viszonyulnak a regionalizációhoz. Az első csoportba tartoznak az olyan föderatív államok, mint Németország, Ausztria vagy Svájc, amelyek segítik a régiók kialakítását. Ennek a rendszernek a működési alapelve az, hogy a helyiek tudják a legjobban, hogy mit akarnak, ezért a döntéseket a lehető legközelebb hozzák a helyi közösséghez. A második csoportba tartoznak a regionalizált államok, mint amilyen Olaszország vagy Spanyolország. Ezekre az államokra az aszimmetrikus autonómia jellemző, ezekben az országokban ugyanis létrejönnek a régiók, viszont hogy ezek mekkora hatáskörrel rendelkeznek, az a régió és a központi hatalom megegyezése nyomán dől el. A harmadik csoportba tartoznak a decentralizált államok, mint amilyen Franciaország is, ahol a központi hatalom kirendeltségeket hoz létre a régióközpontokban, és valójában ezek az intézmények a központi hatalom képviselői helyi szinten. A negyedik csoportba tartoznak a központosított nemzetállamok, mint amilyen Magyarország és Románia és a legtöbb több Közép-kelet európai ország, ezekre az országokra a legkevésbé jellemző a regionális szint megléte és működése.

A régiók ellen

Szilágyi Ferenc kifejtette, hogy Románia kifejezetten szembe megy a regionalizációs törekvésekkel, noha az ország régiói komoly történelmi gyökerekkel rendelkeznek. A 90-es években hozták létre a gazdasági fejlesztési régiókat, amelyeket számokkal láttak el, majd az égtájakról nevezték el azokat, hogy még a látszatát is elkerüljék annak, hogy ezek a régiók történelmi gyökerekkel rendelkeznek. Ennél is nagyobb baj, hogy ezeket a gazdasági régiókat tudatosan összekeverték azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne jöjjenek létre történelmi régiók, és így egy régióba kerültek olyan megyék, amelyek sem a történelmi múlt, sem az infrastruktúra, sem pedig a térszerkezet alapján nem illenek össze. Márpedig „ha a lakosok között nincs összeforrottság, identitásbeli azonosságtudat, akkor a régió nem fog fejlődni. Ezért ami most van, az működésképtelen” – szögezte le Szilágyi Ferenc. A továbbiakban kifejtette, hogy a Partium régió meghatározásakor szem előtt tartották a földrajzi adottságokat, a történelmi hagyományt, és azt a tényt, hogy a régió illeszkedjen Románia közigazgatási szerkezetéhez. Ebből adódóan Partium régió nyugati és északi határát a román-magyar és a román-ukrán országhatár képezi, keletről a történelmi Erdély, délen pedig a Maros folyó határolja Partium régiót. Szilágyi Ferenc előadása végén meg is mutatták az elkészült térképet, illetve minden megjelent kapott egy példányt belőle.

Pap István