Véget ért a bábtanoda kurzusa

A Szigligeti Színház elméleti és gyakorlati felkészítőt indított óvónők és tanítónők számára Báboda elnevezéssel, melynek záróünnepségét vasárnap délután tartották a nagyváradi várban.

A vár egykori katonai adminisztrációs épületében (I) összegyűlt végzősöket, valamint Czvikker Katalint, a Szigligeti Színház főigazgatóját és Botházy-Daróczi Rékát, a Lilliput Társulat vezetőjét Oláh Anikó Katalin bábművész, a Báboda irányítója köszöntötte. Felidézte: azzal a konkrét céllal indították be a bábtanodát, hogy a bábozást népszerűsítsék az oktatásban, illetve a pedagógusokkal teremtett kapcsolatuk nyitottabbá, közvetlenebbé váljon. Abból indultak ki, hogy általában a bábjátékot úgyis alkalmazni szokták a tanintézményekben a kisebb gyermekekkel való foglalkozások során, ezért az óvónőket és a tanítónőket kívánták megszólítani. Megjegyezte: a bábhasználat segíti a gyermekekkel való kommunikációt, ezért a pedagógusok előszeretettel élnek vele, az elmúlt hónapokban zajlott felkészítők révén pedig bővíthették ezzel kapcsolatos ismereteiket. November és március között hét ilyen modult szerveztek, nyolc órás turnusokban, és nyolcan vettek részt ezeken. Tulajdonképpen három részből tevődött össze a kurzus: volt egy elméleti és egy bábtechnikai rész, amiket műhelymunkákkal egészítették ki, melyek keretében az adott nap tematikájához illő bábokat próbáltak elkészíteni.

Összefoglaló

A vasárnapi záróünnepségen Hanyecz-Debelka Róbert bábművész foglalta össze a már elsajátított elméleti tudnivalókat, „információs szőnyegbombázás” formájában. Azzal kezdte, hogy a színház eredete egészen az előemberekig vezethető vissza, amikor az őseink még nem beszéltek, de valamilyen formában üzenni akartak egymásnak. Ez a rítusok, rituálék, totemünnepségek, életszínjátékok világa volt, majd, mint köztudott, fordulatot a görög hoztak e téren is. Körülbelül a római Seneca halála után a hivatásos színjátszás több évszázadon keresztül megrekedt, a keresztény középkor vallásos drámájának forrása az egyházi ének, a liturgia. A 10. század óta már elő is adták, valósággal eljátszották Krisztus kínszenvedését, halálát és föltámadását passió- és misztériumjátékok formájában. Következett aztán a humanizmus és reneszánsz, a commedia dell arte, a vallásos és bukolikus színház, a Tudor-kori reneszánsz Angliában, a francia klasszicizmus, a német barokk színháza, a romantika, a naturalista és a realista törekvések, hogy eljussunk az új ember színházáig, a 20. században teret nyert avantgárdig, a rendezés színházáig, és a posztdramatikus színházig- magyarázta a bábművész, aki ezután a bábjáték fejlődésére tért át, kiemelten szólva az árnyjátékról és a jávai vajang bábokról.

Az ünnepség második felében gyakorlati teendőkre fókuszáltak, majd az oklevelek átadására került sor.

Ciucur Losonczi Antonius