Mártírokra emlékeztek Várad-Velencén

Az 56-os eseményeket követő koncepciós per színhelyén, a várad-velencei katolikus kultúrházban emlékeztek az érmihályfalvai csoport tagjaira vasárnap este. Előtte istentisztelet volt.

A főhajtást szokás szerint közösen rendezte az RMDSZ Bihar megyei és várad-velencei szervezete, valamint a magyar történelmi egyházak.

A rendezvény a református templomban kezdődött, ahol Máté evangéliuma 5. részének 10. verse alapján szólt Isten megtartó igéje („Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa”). Szószéki beszédében Farkas Antal tiszteletes arra hívta fel a figyelmet: talán érthetetlen, hogy miért nem szerették sokan már az első keresztényeket sem, hiszen a légynek se ártottak, szerették egymást és segítettek egymásnak, és még a pogány kortársak is elismerően nyilatkoztak róluk. Ennek azonban az a magyarázata, hogy mások voltak, mint a többiek- nem vettek részt a császár imádásában, vagyis nem voltak a személyi kultusz hívei, távol tartották magukat a pogány szertartásoktól stb.-, emlékeztettek mindenkit arra, hogy az illetők kicsodák valójában, valamint békességszerzők is voltak, a világ villámhárítói, így természetes, hogy mindig beléjük csapott a villám. Krisztus mégis boldognak nevezi ezt az embertípust, és nem azért, mert ő vagy a mártírok, az elítéltek, a bebörtönözöttek, a deportáltak és a kivégzettek örömüket lelnék a szenvedésben, hanem mert tudják: a titkok titka abban rejlik, hogy Isten úgy bízta ránk a szolgálatot, hogy azt meg is cselekedjük. Ebbe a sorba illeszkedik az érmihályfalvi csoport 31 tagja is, akiket a tetteik alapján akár boldogokká is lehetne avatni, de ha ez mégsem lehetséges, akkor legalább jó emlékezni rájuk. „Vállaljuk fel a sorsukat, hogy legyen általunk is boldogabb a világ”- tanácsolta a lelkipásztor.

Koszorúzás

Az istentisztelet után a jelenlevők- köztük több leszármazott- átvonultak a Kolozsvári úti kultúrotthonba, ahol 1958-ban a mártírok elleni ítélethozatal megtörtént. Cservák Miklós körzeti RMDSZ-elnök hangosan felolvasta a 31 személy nevét, Meleg Vilmos színművész, a Szigligeti Színház tagja pedig egy verscsokorral készült.

Biró Rozália szenátor úgy fogalmazott: vajon mekkora bátorsággal, nemzet- és hazaszeretettel kellett rendelkezzenek a mártírok ahhoz, hogy ekkora emberi nagyságnak és hősiességnek legyenek a példái, és megmutassák nekünk azt, hogy lehet és kell felelősséget vállalni minden körülmények közt. Szerinte az ő cselekedetük a ma élőknek talán azt üzeni, hogy mi mindent meg tud tenni egy ember, ha akarja, illetve hogy amit a gondviselés vagy a Jóisten ránk ruház, azt felelősséggel vállalnunk kell akkor és ott, ahol az szükségeltetik. A ma emberétől ugyan nem azt kéri a sors, hogy életünket adjuk a hazáért vagy a nemzetért, de megköveteli, hogy erőnkhöz, bölcsességünkhöz és tehetségünkhöz mérten tegyünk a családunkért, a közösségünkért, a népünkért, hogy méltóak legyünk az érmihályfalvai csoport utódai mondhassuk magukat- jelentette ki a szenátor asszony. Az emlékezés koszorúzással ért véget.

Ciucur Losonczi Antonius