Dánielisz Endre volt a fókuszban

Szombaton a V. Holnap Feszt keretében a Darvas-LaRoche-házban Dánielisz Endre Közkincsé lett a teljes Arany-életmű című könyvét mutatták be, ami a szerzővel való beszélgetéseket is tartalmaz.

A Darvas-LaRoche-házban szombat délután zajlott esemény a szeptember 21-23. között Nagyváradon, a Holnap Kulturális Egyesület és a Várad folyóirat közös társművészeti rendezvényének, az V. Holnap Feszt-nek a részét képezte.

A szervezők nevében Simon Judit köszöntötte az érdeklődőket, kiemelten a könyvbemutató főszereplőjét, „mindenki Tanár urát”, a 93. életévében járó Dánielisz Endre közírót, helytörténészt, néprajzkutatót, aki Szűcs László Várad-főszerkesztő felvetésére reagálva, korát meghazudtoló energiával el is kezdte magyarázni azt, mi lehet az oka annak, hogy munkásságát 2017. szeptember 21-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerte el az anyaország. Megítélésében a fő indoka ennek az lehet, hogy amikor idén tavasszal Arany János születésének 200. évfordulóját ünnepelték Nagyszalontán, ő volt az, aki elkalauzolta Áder János köztársasági elnököt a református templomhoz, a szoborparkba, az Arany-, a Sinka- és a Zilahy-portákhoz. Jól kijöttek egymással, és a történtek után az államfő, aki egyáltalán nem volt lekezelő, vagy túlzottan hivatalos vele, bizonyára azt gondolta, hogy „ennek az embernek azért adjunk egy díjat”.

A továbbiakban Szűcs László arra hívta fel a figyelmet, hogy a bemutatott kötet tulajdonképpen két részből áll. Az első fele nevezhető esszének vagy tanulmánynak, és témája a 19 kötetes Arany-kritikai kiadás, melynek záróműve nemrég jelent meg, és aminek a 13. köteténél Dánielisz Endre is bedolgozott. A stílusa, nyelvezete közérthető anélkül, hogy ez a szakszerűség kárára lenne, tehát nem csak bölcsészek vagy irodalomtörténészek olvashatják nagy élvezettel.

Az élete

A kiadvány második fele azokat a beszélgetéseket tartalmazza, melyeket ő folytatott Dánielisz Endrével- vette át a szót Szilágyi Aladár közíró. Mint felidézte, először úgy tervezte közösen Szűcs Lászlóval, hogy csupán egy-két alkalommal keresik fel a Tanár urat, de aztán kiderült, hogy ez lehetetlen vállalkozás, hiszen annyi a mondanivalója az interjúalanyának, úgyhogy végül öt találkozás lett belőle.

Az életpályáról, munkásságáról a szombati rendezvényen is nagyon lelkesen, dinamikusan mesélt Dánielisz Endre, aki a székéről felpattanva, sokszor hevesen gesztikulálva idézte fel egyebek mellett azt, hogy lett belőle fésűs segéd, cukrászinas, lévita lelkész, néptanító és pionírinstruktor, valamint tíz éven keresztül az Arany-emlékmúzeum igazgatója. Mesélt volna ő tovább is, csak félő volt, hogy akkor lelövi a könyv összes poénját, vagy már nem lesz érdekes az olvasók számára...

Ciucur Losonczi Antonius