1945 – egy film a bűnről és bűnhődésről

Vasárnap este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) dísztermében mutatták be Török Ferenc 13 nemzetközi filmfesztiválon díjazott filmjét, az 1945-öt. A vetítés után a közönség a film főszereplőjével, Rudolf Péter színművésszel találkozhatott.

Szinte zsúfolásig megtelt a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme a vasárnap esti filmvetítésen, amelyet a film főszereplőjével való közönségtalálkozó követett. A másfél órás film az alkotás valóságában sem ölel fel nagyobb időtartamot, a cselekmény pár órán belül játszódik, ám egy délelőtt alatt az egész, a jegyző fiának lakodalmára készülő kis falu élete teljes egészében felborul. A csendes, magyarországi falu életét két, vonaton érkező, fekete ruhás, „kalapos-szakállas” férfi bolygatja fel, akiknek érkeztére a falubeliek csak utalgatnak, néven nem nevezik őket: „visszajöttek”, „ők”. Pedig mindenki tudja, kik jöttek vissza, cinkosokként azonban talán nem mernek szembenézni a valósággal. A falu életében betolakodóként ott vannak a terepjárón cirkáló orosz katonák, a fekete-fehér filmben kocsijukon ott virító 22-es számot nem lehet nem észrevenni, ami által önkéntelenül is A 22-es csapdája jut eszünkbe, ami annál is találóbb lehet, mert győztesként itt sem kerül ki senki. A titokzatos szállítmánnyal érkező két Holokauszt-túlélő állítólag parfümöt szállít, ám már a film elején sejthető, hogy valami másról van szó: a szekér után baktató két fekete ruhás ember inkább kelti a gyászmenet érzetét, mint a jogos tulajdonukat visszafoglalni érkező kereskedőket. Pedig a falubeliek, s elsősorban a jegyző utóbbitól tart, hiszen a falubeli zsidó családok deportálása után ő az, aki ráteszi kezét a Pollák család drogériájára, s „ráhagyományozza” nősülni készülő fiára. Ahogy a két zsidó végigvonul a falun, úgy ébred fel a falubeliekben a lelkiismeret-furdalás. Van aki a várható következmények elől elmenekül a faluból, van aki nem bírja a nyomást, és öngyilkos lesz, a jegyző pedig végig opportunista marad, aki részvétét fejezi ki a mindenét, mindenkijét elvesztett, ruháját megszaggató gyászoló zsidó férfinak. Ennek a jegyzőnek az alakját formálta meg Rudolf Péter színművész, akivel a filmvetítés után Zágoni Bálint, a Filmtett Egyesület alelnöke beszélgetett.

Megtalálni a karakter igazságait

A jegyző alakjának megformálása a szellemi felkészülés mellett komoly fizikai felkészülést is jelentett, amit a színész sikeresen véghez is vitt, hiszen alíg lehet ráismerni, a kételkedőknek a szereplő hangja nyújt némi alátámasztást, hogy valóban Rudolf Pétert láthatjuk a vásznon. A Szántó T. Gábor novellája alapján készült filmben a jegyző alakja igazodik a magyar jegyző mindenkori mentális képéhez: pocakos, pöffeszkedő előljáró, aki bizonyos tiszteletnek örvend a faluban. Olyan alak, aki „mindent fölzabál maga körül” - jellemezte az alakot a színész. Akár szerethető is lehet, ám kedvessége mögött mindig saját érdeke áll, semmiképpen sem egy olyan alak, akivel a néző szívesen azonosul. Ebbe a szerepbe kellett belebújnia a színművésznek, aki elmondása szerint a hiteles szerepfelvétel érdekében a karakter igazságait próbálta megtalálni: a jegyző ugyanolyan ember, amilyenek mi vagyunk, szerető apa, aki gondoskodik fiáról. A film nem egy bűnös, vagy felmentett falut hivatott megjeleníteni, hanem a közösség olyan, amilyenek mi vagyunk – fogalmazott a színész. Nézőként könnyű ítélkezni, moralizálni, de egyben veszélyes is, hiszen lehetséges, hogy az adott helyzetben, amikor például egy sokgyerekes család egy házhoz jut, mi sem tettünk volna másképp. A film nagyszerűsége, a színművész elmondása szerint, abban rejlik, hogy elegánsan és méltóságteljesen szembesít egy olyan korszakkal, amelyről keveset tudunk.

Számok és tervek

A film elkészülte hosszas időt ölelt fel, a tervezéstől a film bemutatásáig 12 év telt el, hangzott el a beszélgetésen. Rudolf Péter az eredeti novellával 10 évvel ezelőtt találkozott, a szerep a sors egyfajta beteljesedése volt elmondása szerint. A film érdekessége, hogy a jegyző feleségét alakító Nagy-Kálózy Eszter a valóságban is a színész felesége. A házaspár az elmúlt időszakban már többször is dolgoztak együtt, így mára már szakmailag is összehangolódtak. A közönség tagjának kérdésére, miszerint milyen célközönségnek készült a film, a színművész elmondta, hogy legjobb lenne a fiatal generációt elérni. A számításokat illetően 40 000 nézőre számítanak, amivel viszonylag elégedettek. Mára már elmondható, hogy a film az egész világon sikeres – jegyezte meg Rudolf Péter -, emellett, ha nem is lenne hosszútávú eredménye, a film egyik fontos hozadéka, hogy „egy darabig jobbak vagyunk”.

A beszélgetés során olyan személyes kérdések is felmerültek, hogy mit olvasott fiatalon, hogyan jutott el a színészi pályára, melyek a jövőbeli tervei. Az építészet, orvosi pálya felé való kacsintgatás mellett verseket is írt, ugyanakkor elmondta, hogy dédelgetett álma egy Erdély-trilógiát feldolgozó tévésorozatot alkotni, Móricz regénye ugyanis 15 évesen meghatározó élménnyé vált számára.

Partiumi Mozi

A vetítést megelőzően Horváth István hivatalosan is bejelentette a vetítés Partiumi Mozi-kezdeményezést, amelynek keretében havonta vetítéseket szerveznének.

János Piroska