Szent József igaz ember volt

Hétfő este tartották a nagyváradi Szent József-telepi templom búcsúünnepségét. A szentmise főcelebránsa és szónoka Scheck László szalacsi plébános volt, aki három gondolatra építette a beszédét.

Gyenge Béla, Szent József-telepi plébános köszöntötte mindazokat, akik- ahogy fogalmazott- ezen a szép napon vették a fáradságot és a Boldogságos Szűzanya jegyesének főünnepén eljöttek abba a templomba, mely Szent József tiszteletére van szentelve. Azt tanácsolta: örvendezzenek és imádkozzanak együtt, hogy egyesített erővel küldjék imáikat Isten színe elé, hogy meghallgatásra találjanak, és olyan lelkületűek legyenek ők, mint Szent József volt a Szent Családnak.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Scheck László szalacsi plébános három gondolatra építette a megszokottól eltérő, interaktív prédikációját: Isten, a vele való kapcsolat legyen számunkra a legfontosabb; Istenért dolgozzunk, tegyük a jót és gyakoroljuk a szeretetet; a szenvedést is vállaljuk, mert a valódi erő a gyengeségben mutatkozik meg.

Jutalom az örök élet

Hangsúlyozta: mi is, akárcsak Szent József, csodálatos gyermekei vagyunk a Mindenhatónak, hiszen Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Minden ember hasonlít tehát Istenhez, mert ő teremtett minket, és a teremtmény hasonlít a teremtőjéhez. Leginkább a lelkünk hasonlít Istenhez, halhatatlan, ezért szerinte durva, hazug az a kijelentés, értelmezés, hogy ha valaki meghalt, az többé nem létezik, hiszen a lelkünk nem halhat meg.

Azt is kiemelte a tisztelendő: Szent József igaz ember volt, többfajta szempontból, és maga a szentírás, tehát Isten szava dicséri meg őt. Istent választotta, elkötelezte magát mellette, őt helyezte első helyre az életében Krisztus segítségével. Szerette Istent, és ez megmutatkozott a családi életében is. A csodálatos példaképe annak, hogy az imádságot közösségben, családban kell végezni, mert nem csak a testi ebédet kell közösen elfogyasztanunk, családi körben, hanem lelkileg is együtt kell táplálkoznunk, megélnünk a hitünket.

Szent József Isten dicsőségére imádkozott és dolgozott, e kettő összhangban volt az életében. Nagy kegyelem volt számára, hogy a megtestesült Isten fiát nevelhette fel mindannyiunk számára, és nekünk is megadatik másféleképpen ez a kegyelem, ha odafigyelünk másokra. Magatartásunknak hasonlítania kell a Krisztuséhoz, vagyis tekintettel kell legyünk a szegényekre, a bajba jutottakra. Szent József ugyanakkor vállalta a szenvedést is, ami a legnagyobb dolog. Isten akaratának eleget téve cselekedett, mert tudta, hogy a szenvedés lelki békével, nyugalommal jár, a jutalom pedig az örök élet- nyomatékosította a szentmise szónoka.

Ciucur Losonczi Antonius