Előadás: Miből élt meg a református egyház?

Csütörtök este tartották szokásos havi összejövetelüket a váradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban. Egy előadás hangzott el.

A megjelenteket Pásztai Ottó egyesületi elnök köszöntötte, majd Kovács Károlyöregdiák tartott expozét: Miből élt meg a református egyházunk Trianon előtt és után? címmel. Felvezetőjében jelezte: a forrása az a tanulmány, mely Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor tollából látott napvilágot a 2017-es Református Kalendáriumban. A szerzője azonban egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni a találkozóra, viszont felruházta őt az előadás jogával.

Többek közt elhangzott: a magyar református egyház a trianoni összeomlás előtt anyagilag biztos alapokon állott. A dualizmus református egyháza három forrásból fedezte anyagi szükségleteit: az államtól havonta kapott kongrua, amiben a lelkészek részesültek, a különböző pénzügyi alapok, amelyeket az egyházmegye vagy az egyházkerület kezelt, és ide tartoztak a nyugdíj- és a biztosítási alapok, ösztöndíjak és alapítványok, melyek közül a leghíresebb a Baldácsy-alap volt, végül a harmadik forrás az egyházközségek- általában hagyatékokból származó- számottevő földbirtokainak az éves haszna volt. Ezek a bevételek a 20. század első évtizedeiben megfelelő pénzügyi alapot biztosítottak az egyházi intézmények fenntartásához. Ezeken a biztos bevételeken kívül minden gyülekezetnek megvoltak a maga jövedelmei a hívek adományaiból, illetve a lelkészi díjlevélből.

Csak erősítette

A Román Királyságba szakad református egyháztestek anyagi helyzete az elcsatolás után elkeserítő volt. A legtöbb államosított iskolát nem az állami, hanem az anyagi kényszer vette el az egyházaktól. A lelkészek állandó pénztelensége sok vitát és elkeseredést szült a gyülekezetekben, sokan anyagi megfontolásból nem vállalták egyháztagságukat, A román állam és benne a református egyház anyagi helyzetének rohamos hanyatlása közvetlen kapcsolatban volt az egyház közösségi létének gyengülésével, és lanyhuló hitéletével. A romániai református egyházkerületek az elcsatolást követően 1921-ig szűkölködtek, 1921-1930 között tengődtek, 1930-1940 között pedig nyomorogtak. Az egyház anyagi nehézsége vízválasztóvá vált az addig archaikus viszonyok között élő egyház társadalmi életében. A nélkülözés sokakat eltántorított az egyháztól, akik viszont hűségesen kitartottak, azok hitét és ragaszkodását a szegénység csak erősítette. Ez a folyamat jellemző volt mindegyik elcsatolt református egyháztest belső életére.

Ciucur Losonczi Antonius