Doberdóban emlékeztek váradi szacsvay diákok

November 10-18. között a Bihar Megyei Tanács támogatásával, Kecse Gabriella tanárnő vezetésével Isonzóban, a doberdói fennsíkon, az olasz és a magyar emlékműveknél, és a nagyváradi 4. gyalogezrednek emléket állító gúlánál járt tizennyolc szacsvays diák.

Az első világháború emlékezete, illetve ennek befejezésének évfordulója Kecse Gabriella tanárnő, a Tanoda Egyesület elnöke szerint nagyon fontos kellene legyen minden magyar számára, s ez még különösebb jelentőséggel bír azon gyermekek esetében, akik diákként már tanulnak erről. Ugyanakkor számukra megadatik az, ami egy ember életében csupán egyszer, vagyis hogy megemlékezhetnek arról, hogy éppen száz éve fejeződött be a Nagy Háború. Ebből a gondolatmenetből is kiindulva utazott a korabeli magyar vonatkozású olaszországi helyszínekre november 10-18. között VII-VIII. osztályos szacsvays diákokkal, annak A béke útja elnevezésű projekt záróakkordjaként, mely több mint egy évre nyúlik vissza.

A kezdeményezés keretében korábban a doberdói fennsíkon és az Isonzó mentén a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai a székesfehérvári testvériskola, egy szlovén tanintézmény, valamint az olasz Romans d Isonzó-i iskola tanulói, összesen százan, katonai temetőket leltároztak és térképeztek fel. Az idén pedig a Szacsvay-iskola 18, VII-VIII. osztályos diákjának és a Romans d Isonzó-i iskola 18 tanulójának közreműködésével valósult meg a száz éves évfordulóra való megemlékezés. Koszorúzások voltak, kulturális műsorral és szavalatokkal készültek az érintettek és léptek fel a doberdói fennsíkon, az olasz emlékműnél, a magyar emlékműnél a Kratochwill Károly honvédjei által épített, a nagyváradi 4. gyalogezrednek emléket állító gúlánál.

A Bihar Megyei Tanács támogatásával (a fő pályázó a Szacsvay Egyesület volt) megvalósult útjukat úgy időzítették, hogy november 10-én indultak, és először a fehérvári testvériskolát látogatták meg, hogy aztán november 11-én, úton Doberdó felé, pontosan 11 óra 11 perckor- amikor annak idején a híres vasúti kocsiban hivatalosan aláírták a Nagy Háború végét jelző dokumentumot-, megálltak Szlovéniában és mécseseket gyújtottak ezen esemény emlékére. Ezt megelőzően megszakították az útjukat még Pákozdon is, ahol egy kulturális programot mutattak be énekekkel, szavalatokkal, és megkoszorúzták az első világháborús emlékművet. Fogadóik, dr. Görög István és Oláh László végigvezették a társaságot a lövészárkok mentén, bevitték őket a barakkba, illetve az egész történelmi emlékhelyet bemutatták nekik.

Trieszt és Velence

November 11-én érkeztek meg Romans d Isonzóba. A gyerekeket a testvériskola diákjai fogadták, akik idén márciusban a szacsvaysok meghívására Nagyváradon töltöttek egy hetet, és most viszonozták ezt. A programok ettől kezdve közösen zajlottak, fókuszálva az Isonzó-menti ütközetekre, emlékhelyekre, lövészárkokra. Az ottani partnerük, Christian Salleri tanár- akinek a felesége, Viola egyébként magyar származású- segítségével virtuálisan végigjárták az egykori harctereket. A Monte San Michelén a Hadtörténeti Intézettel együtt emlékeztek a száz évvel ezelőtt történekre, a szacsvaysok ott is előadták a műsorukat, mely helyszíni beszámolók szerint „könnyfakasztó volt”, és kiemelkedőt nyújtott Kurucz Virág a hegedűszólóival. Koszorúztak, mécsest gyújtottak, majd egy másik egyesületi partnerükkel, Gianfranco Simonittal találkoztak, aki az első világháborús gyűjteményt mutatta meg. A Monte San Michelén felújított múzeumban úgynevezett VR szemüveggel valósághűen élhették át, hogy milyen lehetett egy lövésárokban az osztrák-magyar gáztámadás idején, valamint egy első világháborús repülővel utazni. Érdekesek voltak emellett az interaktív térképek is. A doberdói emlékműnél olasz és magyar gyerekek szavalták Giuseppe Ungherese költeményeit, mindkét nyelven.

Egy másik nap Triesztben jártak, az osztrák-magyar monarchia egyik kikötőjében, ahol megnézték a mólót, a főteret, a hadtörténeti múzeumot (Diego de Henriquez magángyűjteményét) és egyéb látványosságokat, egy másik nap pedig Velencébe utaztak. Ez a kirándulás főleg művészettörténeti szempontból kínált maradandó élményt, hiszen 52 eredeti Tintoretto-vászonfestményt tekinthettek meg. Olyan volt számukra a város, mintha egy művészettörténeti időutazáson vettek volna részt, Tizianotól a kortárs festőkig.

Az utazás sikeres megszervezésében, lebonyolításában játszott szerepéért köszönet jár a Tanoda Egyesületnek, valamint a Romans d Isonzo-i iskolának és önkormányzatnak is.

Ciucur Losonczi Antonius