2019.10.21. 09:57
Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében – Az ,,árkádista„ zenei mecénás, Patachich Ádám öröksége
Nagyvárad kulturális felemelkedése és európai hírneve sokat köszönhet 1692 után azoknak az egyházi személyiségeknek, akik a konzervatív megközelítésben hívőkkel szemben inkább a haladó jellegben való gondolkodás mentén terelgették a város kulturális életét.
Nagyvárad kulturális felemelkedése és európai hírneve sokat köszönhet 1692 után azoknak az egyházi személyiségeknek, akik a konzervatív megközelítésben hívőkkel szemben inkább a haladó jellegben való gondolkodás mentén terelgették a város kulturális életét.
Vitéz János püspökségét követően (1445–1465) Patachich Ádám püspök volt az, aki hasonlóan jelentős szellemi örökséget hagyott maga után, művészeti és kulturális megközelítésből. Ő is egy nagyon aktív szellemi műhelyt hozott létre környezetében, így Nagyvárad ismételten a „Múzsák városa” lehetett. Egyházvezetői és mecénási tevékenységét egyaránt elismerve, korszakát többen „Felix Civitas in secundum tempusnak” is nevezték.
Patachich Ádám („árkádista” nevén Syrasius Acrotophorius) mélyen hitt a katolikus tanokban, a vallásosság fontosságában, de ugyanakkor a világi szépségben és ennek hasznosságban hívők táborát is gyarapította. Az akkori nagyváradi katolikus püspöki udvar (1760–1769) humanisztikus kulturális vetülete elsősorban a zene és a költészet művelésében, de a könyvtáralapítás és -fejlesztés, valamint az építészet fellendülésében is teret nyert.
Egyházvezetői tevékenysége mellett a püspöknek komoly írói és költői ambíciói is voltak. Ezirányú életműve viszont sokunk számára mindmáig alig ismert, pedig írt többek közt árkádikus pásztori verseket, vallásos carmeneket és vallásos témájú irodalmi műveket is. Mindemellett világi értekezései és politikai felszólalásai is jelentős nyomot hagytak korának más fontos színpadain is. Mindezen tevékenysége a körülötte alkotó zeneszerzők szűk körét sokszor inspirálta, de a korabeli világ viszonylag elszigetelten ismerte a megszületett zenei alkotások mögötti, ihleteket adó püspök személyét. Dittersdorf idős korában így fogalmazott naplójában Patachich püspökről: „jó uram nagyon lágyszívű volt. Ha valaki boldoggá tudta tenni, ez sosem történt könnyek nélkül, de kölönösen valamely érzelmes előadott zene hallgatása közben gyöngyöztek végig tiszteletreméltó orcáján. Egyébként amellett legkevésbé sem volt elpuhult, sőt komoly és szigorú szolgálti viszonylatban, úgyhogy inkább a keménység látszatát keltette…”
Áthelyezték Kalocsára
Az 1760–1769 közötti időszakból a Thurzó család zenetörténeti dokumentumai közt 19 olyan, többnyire világi indíttatású koncertet tartunk számon pontos részletességel, amelyeket a püspök idején tartottak meg, és amelyeknek helyszíne minden alkalommal a mai Városháza helyén álló régi Püspöki Palota volt. Ősbemutatókként jegyzett operák, különböző hangszerekre írt versenyművek, misék, szimfóniák, kantáták csendültek fel ebben az időszakban, amelyeket M. Haydn, Dittersdorf, és Pichl Nagyváradon komponált és dirigált. Patachich az egyház kulturális szerepének megerősítését látta minden tevékenységében. Úgy vélekedett az Árkádia mozgalmáról, hogy a megfelelő arányban összeilleszthetőnek bizonyulhat a világi elképzelése az egyházi vonallal együtt.
A püspök 1762-ben egy másik elképzelésébe is belekezdett: a székesegyház építése mellett az új püspöki rezidenciájának építésébe is, amely végül a korabeli Magyarország legnagyobb U-alakú palotája lett. Igazából csak egyszer „hibázott”, de akkor rögtön fel is oszlatták 34 tagú püspöki zenekarát, és egyhamar őt is áthelyezték Nagyváradról véglegesen Kalocsára. Szándéka szerint a főpapi udvartartáson, hivatali helyiségeken túl könyvtár, színház és zeneakadémia is(!) helyet kapott volna ebben az új épületben. A helyi szájhagyomány szerint a püspök áthelyezése előtt végül csak egy éjszakát aludt az 1776-ban elkészült palotájában. Fájó szívvel hagyta itt Nagyváradot, hiszen komoly, megvalósításra váró ötleteinek szabtak gátat.
A következő cikkben egy olyan, zenetörténeti szempontból is érdekes hangszerről és ennek nagyváradi történetéről fogok írni, amelyről eddig úgy gondolom, hogy senki nem tudott: a Thurzó család birtokában van immár közel 50 éve egy olyan, széfben tartott mélyhegedű, amely még Michael Haydn nagyváradi ittléte alatt Patachich Ádám püspöki zenekarában szolgáltatta a muzsikát.
Thurzó Zoltán