Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében - Wenzel (Václav) Pichl nagyváradi tartózkodásáról

Wenzel (Václav) Pichl 1741. szeptember 25-én született Csehországban, a Tabor melletti Bechyne-ben.

Akkoriban szinte gyakorlattá vált a szülők körében az, hogy a zeneileg tehetséges gyermekeiket elküldték valamelyik kórusba énekelni. Így ő is 12 évesen a breznici jezsuita szemináriumban mint kórusszólista kezdte el muzsikusi pályafutását. Itt, a magyar Pokorny János (Jan Pakorny) kántortól kapja meg az első zenei alapokat is. 1762-ben elsőhegedűs lett a teinkircheni zenekarban, emellett az ottani karmestertől, Josef Segertől zeneelméletet és zeneszerzést is tanult.

Nagyváradi évek

Patachich Ádám püspök 1762-től Bécsben keresi M. Haydn elutazása után azt a megfelelő személyt utódként, aki nagyváradi püspöki zenekarának vezető koncertmester-karmestere lehetne. Innentől számítva két évig folyamatosan szóvá is teszi ezen szándékát barátainak a császárvárosban. Miután 1764-ben meghallotta, és egy magántárgyalást követve elcsábította, valamint leszerződtette Nagyváradra Mária Terézia kedvenc muzsikusát (Dittersdorfot) egy báli fogadás után, ezzel egyidejűleg Patachich püspök a barátaitól további javaslatokat kapott muzsikusokat illetően, akikkel zenekarát még jobban megerősítheti. A prágai olasz opera igazgatójának, Josef Strobachnak az ajánlása egybeesett Dittersdorf javaslatával, aki barátját is felkérte arra, hogy kövesse őt Nagyváradra. Patachich püspök az ajánlott muzsikust is leszerződtette, és magával hozta: így lett Pichl 1764-ben Dittersdorf javaslatára a nagyváradi püspöki zenekar koncertmestere és második karmestere is.

Érdekesség

Pichl váradi tartózkodása alatt egy magyar lányt vett feleségül (akit Somogyinak hívtak), esketésüket maga Patachich Ádám celebrálta. Ezt Patachich annál is szívesebben tette, mert előzőleg még az ő közbenjárására sem sikerült elintézni Dittersdorf és Jurkovics Kató házasságát. Viszont 1769-ben ő is kénytelen elhagyni Nagyváradot (amikor a feljelentés nyomán feloszlatták a 34 tagú püspöki zenekart), miután a Habsburg-udvarnál nem nézték jó szemmel a nagyváradi püspöki udvarnál tapasztalt zenei történéseket.

Prágában és Milanóban folytatja pályafutását, viszont miután Lombardiát a francia csapatok elfoglalták, 1796-ban végleg visszatért Bécsbe. Sajnos, a Milánóból való menekülése közben több szerzeménye és kottagyűjteménye is elveszett – többek közt pár Nagyváradon komponált mű is.

Pichl sokoldalúan képzett, termékeny zeneszerző volt, alkotásai nagy tetszést arattak és hatalmas sikert hoztak számára. Már életében másolták, sőt még nyomtatásban is terjesztették. Mintegy 700 művet hagyott az utókor számára. Hazájához sem hűtlen, hiszen – lehet, hogy kevesen tudják – de ő fordította le cseh nyelvre W. A. Mozart Varázsfuvoláját is. Pichl kitűnő hegedűvirtuóz volt, előadóként és zeneszerzőként is nagyra értékelték, kivételes tehetségnek tekintették kortársai. Dittersdorffal és Antonin Vranickyval együtt vezető egyénisége volt a bécsi hegedűs iskolának. Vojtech Jirovec, akivel még Milánóban találkozott, Pichlt a legjobb európai zeneszerzők közé sorolta, de ezen a véleményen volt Dittersdorf is. 1805. január 23-án halt meg vezénylés közben egy koncertjén. Nagyváradon az ő nevét is éveken át őrizte a rendszeresen megrendezett Michael Haydn–Wenzel Pichl–Carl Ditters von Dittersdorf egyházzenei fesztivál.

Dittersdorf és Pichl is 1964-ben, fiatalon kerültek ide. Nem túlzás azt állítani, hogy az itt eltöltött időszak (1764–1769) mindkettőjük számára a szárnypróbálgatás évei voltak. Csak remélni tudjuk, hogy ezekre a gazdag „munkás” évekre alapozva érték el további sikereiket.

Thurzó Zoltán