Egymásra mutogató intézmények, újabb kilakoltatott család Váradon

Kedden újabb nagyváradi családot lakoltatott ki a váradi polgármesteri hivatal ingatlankezelő igazgatósága az önkormányzati bérleményből. A családfenntartó apa néhány hónappal ezelőtt hunyt el, a családban több beteg ember van, mégis az utcára kerültek.

Egy nappal a kilakoltatás előtt, hétfőn délután kereste fel szerkesztőségünket egy a neve elhallgatását kérő férfi, aki évek óta a nagyváradi Nogáll (Partenie Cosma) utcában lévő önkormányzati lakásban lakott a szüleivel és két testvérével. Eddig. Mint elmondta, az önkormányzattal a családfenntartó, tehát az apa kötött bérleti szerződést, de a szerződésbe az egész család be volt vezetve. A panaszoson kívül – saját elmondása szerint – rajta kívül mindenki beteg. A továbbiakban megtudtuk, hogy a bérleti szerződés idén júliusban lejárt és az önkormányzat nem akarta megújíttatni azt. A férfi elmondta: „Apukám is beteg volt, skizofréniás, és pont azért halt meg, mert azt mondták a városházán, hogy nem akarják meghosszabbítani a szerződést. Szívinfarktust kapott még júniusban”. A férfi azt mondja, hogy ő meg akarta volna hosszabbítani a saját nevében a bérleti szerződést, sőt, meg is akarták venni az egyszobás lakást, de az önkormányzat hajthatatlan volt. Mint elmondta, arra hivatkozva tagadták meg a szerződés meghosszabbítását és az eladást, hogy sok ruhát halmoztak fel és nem tartottak rendet. A panaszos egy ügyvéd ismerősének a tanácsára bíróságon támadta meg a végzést, de a tárgyalásra nem került még sor, így kedden megtörtént a kilakoltatás.

Cristian Popescu, a város Ingatlankezelő Igazgatóságának (DPI) igazgatóhelyettese lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy azért nem újították meg a családdal a bérleti szerződést, mert „a lakás úgy nézett ki, mint egy ól.” Hozzátette: évek óta folyamatosan felszólították a családot arra, hogy takarítsanak ki, de ezt nem tették meg, és nem tartották megfelelően karban otthonukat. Az igazgatóhelyettes elárulta azt is, hogy időközben értesítették a Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot, mert úgy ítélték meg, hogy a család nem tud megfelelő életkörülményeket biztosítani a gyerekeknek, de az igazgatóságtól azt a választ kapták, hogy mivel az anyuka nem akar lemondani a gyerekekről, az intézmény erővel nem szakíthatja el tőle őket, tehát nem tehetnek semmit a gyerekek érdekében. Popescu elmondta azt is, hogy az ingatlankezelő igazgatóság időben értesítette a családot arról, hogy elindította a kilakoltatási eljárást, amit csak bírói végzéssel lehetne megakadályozni, így hiába támadta meg a család a döntést a bíróságon, ez a per okafogyottá vált, miután a kilakoltatás már megtörtént. Cristian Popescu hozzátette: az ingatlankezelőség kérésére a szalárdi polgármesteri hivatal arról értesítette az intézményt, hogy a családfenntartónak (a júniusban elhunyt apának) Szentimrén van ingatlantulajdona, márpedig az önkormányzati lakások bérlésére vonatkozó szabályzat kimondja, hogy nem bérelhetnek ilyen lakást azok, akiknek már van ingatlantulajdonuk. Igaz, tette hozzá Popescu, ez nincs a család nevére telekkönyvezve. Ennek kapcsán a panaszos azt mondta lapunknak, hogy valóban volt a nagymamájának egy háza Szentimrén, amit az ő halála után az apja akart a nevére venni, de nem sikerült, így az az egyébként romos ház már a szalárdi önkormányzat tulajdonában van. Azt is megkérdeztük Cristian Popescutól, hogy ilyen szociális esetekben együttműködik-e az ingatlankezelő igazgatóság a Szociális és Közösségi Ügyek Igazgatóságával (DASO), amire azt a választ kaptuk, hogy ezek a bérlemények nem szociális lakások, illetve nem kórházak, illetve azt, hogy az ingatlankezelőségnek az a dolga, hogy a közvagyonra vigyázzon. „Én azért vagyok idetéve, hogy a köztulajdonra vigyázzak. Ha átadunk egy lakást valakinek, és az ólként adja vissza, az nem elfogadható” – szögezte le Popescu. Később azonban azt tudatta, hogy az igazgatóság 2017-ben értesítette a DASO-t a család helyzetéről.

Kíváncsiak voltunk a Szociális és Közösségi Ügyek Igazgatóságnak (DASO) az álláspontjára is erről a már jelenséggé terebélyesedő kilakoltatási hullámról. Consuella Govor, az intézmény szóvivője azt mondta, hogy ők csak akkor tudnak segíteni, ha maguk az érintettek vagy a DPI értesíti őket ezekről a szociális esetekről. „A kilakoltatások egy-két hónapja kezdődtek, azóta négy személy fordult hozzánk, de mindről kiderült, hogy nem szociális eset” – fogalmazott a szóvivő, aki kérdésünkre válaszolva kifejtette: nem az a mérvadó, hogy szociális lakás-e az önkormányzati bérlemény, vagy sem, hanem az, hogy az eset szociális-e. A szóvivő kifejezte reményét, hogy a jövőben jobb lesz majd a kommunikáció a polgármesteri hivatal két intézménye, azaz a DPI és a DASO között. „Volt egy szóbeli megbeszélésünk a DPI-vel arról, hogy jó lenne, ha időben értesülnénk ezekről az esetekről, és nem akkor, amikor az emberek már a ház előtt állnak a batyujukkal” – fogalmazott, majd hangsúlyozta: a DASO különböző módokon tudja segíteni a rászorulókat, de lakhatást nem tud biztosítani a számukra. Ideiglenes megoldásként csak a Gutenberg utca 8. szám alatti hajléktalanszállót tudja felajánlani a nehéz helyzetbe került embereknek.

Jelenség

Mint azt lapunkat olvasva is megfigyelhették, az utóbbi időben megsokasodtak azok a kilakoltatások, amelyek szociális problémákat generáltak Nagyváradon. Legutóbb annak az idős asszonynak a kilakoltatásáról számoltunk be, aki az utóbbi időben „drognagyiként” vált ismertté a városban, korábban egy, a Körös (Vladimirescu) utcán lakó család kálváriáját ismertettük, de van olyan, a sajtóban harminc éve dolgozó újságíró kollégánk is, aki az édesanyja halála után el kellett hagyja az önkormányzati lakást, mert a szabályzatra hivatkozva nem hosszabbították meg vele az édesanyja nevére szóló bérleti szerződést. Meg akartuk szólaltatni az ügyben Ilie Bolojan polgármestert is, aki elhárította a válaszadást, mondván, hogy ezekben a kérdésekben a vagyonkezelő igazgatóság az illetékes, de, mint mondta, „biztosíthatok mindenkit arról, hogy egyetlen magánszeméllyel szemben sem járunk el jogtalanul, mert nincs effajta érdek.” Az önkormányzati bérlemények szabályzatára vonatkozó kérdésünkre az elöljáró ezt válaszolta: „azokat a szabályokat a helyi tanács elfogadta. Gondolom, ha kifogásolható szabályok lettek volna, akkor legalább az ellenzéki frakciók mondtak volna valamit ellenük, de nem emlékszem arra, hogy a testületi ülésen szót emeltek volna”.

Pap István