A Politico európai apokalipszist vizionál, Orbán Viktor pedig európai békét akar

Az európai gazdaság remélt magára találása helyett magyar erőforrásokra építi optimizmusát egy „fantasztikus” évre számítva Orbán Viktor magyar kormányfő, mint legutóbbi interjúi mutatják. Orbán, aki csütörtökön az európai uniós vezetők utolsó idei csúcstalálkozójára érkezett Brüsszelbe, csak kételyét fejezte ki az európai trendeket illetően, ezzel szemben a balra hajló Politico portál rendhagyó vezető cikkel köszöntötte a csúcsra érkezőket, amely a következő címet viselte: Európa gazdasági apokalipszise, most - írta a Világgazdaság.

A magyar gazdaság teljesítménye nem akkor lesz jó, ha az európai teljesítmény megjavul – mondta a jövő évről a Patrióta YouTube-csatornának szerdán a magyar miniszterelnök.

– sommázta az európai uniós kilátásokat Orbán Viktor, majd kifejtette: a Magyarországon is várva várt kilábalást belső stratégiára, és az ennek segítségével működésbe lépő belső forrásokra építve képzeli a kormány, miközben arra is számít, hogy 2025 a béke éve lesz, vagyis véget ér az ukrajnai háború.

Az európai versenyképességi lecsúszás és kezelése a két hét múlva véget érő magyar EU-elnökségnek is fő témája volt. A Politico azonban, amelynek nem szokása egyetérteni a konzervatív kormányokkal és Orbán Viktorral, ezúttal sokkal keményebben fogalmaz: folyamatban lévő gazdasági apokalipszist emleget. „Európa kifut az időből” – írják. Érvelésük alapköve pedig feltűnően egybeesik azzal, amit a magyar miniszterelnök hangoztat.

Európa gazdag hagyományokkal bír abban, hogy elképesztő tudományos felfedezéseket és találmányokat adjon a világnak, de mára a „futottak még” mezőnybe süllyedt – kesereg a német Axel SPringer tulajdonában álló, amerikai és európai verziókkal is rendelkező portál.

Mario Draghi sokat idézett európai versenyképességi tanulmánya szerint a világ ötven legnagyobb technológiai cége közül csak négy európai. A valamikori zászlóshajó autóipari technológiát illetően: a 15 legjobban eladott elektromos jármű között nincs egyetlen európai sem.  

Ez így nem száz százalékig igaz, a Politico egy januári rangsort nézett, egy frissebb, első féléves rangsorban pedig a 12. és a 14. helyre előrearaszolt a Volkswagen két modellje. De ettől még a helyzet valóban az, hogy az autóipari csúcstechnológiát jelenleg szinte kizárólag csak amerikai és kínai cégektől látunk. Miközben a magyar és a közép-európai gazdaságokkal is erősen összefonódott német autóipar még a belső európai piacon is szenved, gyárakat zár be, dolgozókat bocsát el.

A keleti nyitás stratégiáját rengeteget gúnyolták, az ukrajnai háború kitörése óta még a korábbinál is nagyobb össztűz zúdult arra a magyar törekvésre, hogy ne engedjük Európa gazdasági kettészakítását Oroszország leválasztásával, és fokozódó támadások érték a kínai nyitást is, ami az idei politikai támadásokban csúcsosodott ki Orbán Viktor – az orosz és a kínai elnökkel való személyes kapcsolatteremtését is magába foglaló – békemissziója ellen.

Az orosz és a kínai kapcsolat megőrzése is átértelmeződött azzal, hogy Donald Trump amerikai elnökké választása megteremtette a reményt a békére, az elmúlt években előkészített beruházások beérése pedig az európai ellenszelet legyőző növekedésre.

Trump érkezését a Politico EU-csúcsot bevezető cikkei egyértelműen fenyegetésként emlegetik az európai gazdaság számára, főként belengetett vámjai miatt, amelyeket nemcsak a kínai, hanem az európai árukra is kivetnének. A keserű pirula mellé az egyetlen édesítő, amit említenek,  Trump várható gazdaságpolitikájának dollárerősítő hatása: a forint és szinte minden más deviza számára ez ugyan rossz hírnek bizonyult, az európai-amerikai külkereskedelmi pozíciót azonban javíthatja.

Az eredeti cikkért KATTINTSON