A koragyermekkori fejlődés mérföldköveiről tartottak előadást a Bonitas pedagógusai

Pikó Stefánia

Első körben Balogh Éva Zita beszélt arról a nemrégiben lezárult projektről, melynek első felében a Bonitas oktatói képzéseken vettek részt, majd óvodákkal, óvodás gyerekek szüleivel vették fel a kapcsolatot (vagy éppen fordítva), hogy felmérjék a gyerekek fejlődését. A meghirdetett ingyenes felmérésekre sokan jelentkeztek, a tervezett 100 gyermek helyett 140-et vizsgáltak meg. Kiemelték a Csillagocska óvodát, ahonnan minden csoport jelentkezett. A megyében egyedi projekt célja a gyermekfejlesztés előmozdítása, a családi kompetenciák erősítése, emellett minőségi felmérések, terápiák és adaptált oktatási szolgáltatások nyújtása, amelyeket a legfiatalabb korban kell elkezdeni. Az előadásokat követő beszélgetés során elhangzott, hogy ezek a felmérések azért is különösen hasznosak, mert a szakértők észrevehetnek olyan kisebb, könnyedén korrigálható rendellenességeket is (például beszédhibákat), melyek lehet, hogy elkerülték a szülők figyelmét. Tehát ezek a vizsgálatok nemcsak abban az esetben lehetnek hasznosak, ha a szülők valamilyen gyógyíthatatlan fogyatékosságra gyanakszanak, hanem különböző egyéb problémákra is fény derülhet, melyek helyrehozásában segítenek a pedagógusok, és továbbra is tartják a kapcsolatot a szülőkkel, gyerekekkel. Három hete zajlik például annak a vidéki kisfiúnak a kezelése, aki igazán fiatal kora ellenére súlyos függőjévé vált a virtuális világnak, a telefonnak, számítógépnek, jelenleg pedig elvonási tüneteket produkál. A projekt során vizsgált területek pontosan a mozgásfejlődés, az értelmi fejlődés, a hallás- és látásfejlődés, a beszéd és nyelvi fejlődés, a szociális, érzelmi fejlődés és a viselkedés.

Hiányos terület

Ha 0 és 6 éves kor között észlelünk valamilyen rendellenességet, el lehet kezdeni a korai fejlesztést, így a legtöbb esetben, mire iskolába kerül a gyermek, sikerül felzárkóztatni, ha pedig komolyabb fogyatékosságról van szó, fontos mihamarabb elkezdeni a speciális terápiákat, kezeléseket, hiszen minél korábban elkezdődik a fejlődés, annál előrébb lehet haladni, kamaszkorra pedig már látványossá válhat a különbség egy olyan gyermekkel szemben például, aki nem kapta meg a szükséges kezeléseket. Szó esett az integrálás megosztó kérdéséről, arról, hogy helyes-e egy fogyatékkal élő gyermeket „normális” iskolába iratni. A nem erre kialakított intézményektől, nem gyógypedagógiát végzett tanároktól nem várható el, hogy osztályonként 25 diák mellett külön foglalkozni tudjanak 2-3 speciális igényű gyermekkel is, így viszont a sérült diák állapota ahelyett, hogy javulna, stagnálni fog, vagy még roszszabb esetben, súlyosbodni. A speciális oktatási központokban olyan szakemberek gondozása alá kerülnek a sérült fiatalok, akik minden nap ezzel foglalkoznak, ezt tanulták, és ez a hivatásuk. Romániában siralmasan elhanyagolt a korai fejlesztés, a Csíkszentmártonban működő Prosperitas Vitae Korai Fejlesztő Központ kivételével egyedül a nagyváradi Crystal óvodában dolgoznak ilyen szakemberek, de ők kizárólag román nyelven oktatnak. A projekt befejeztével a Bonitas pedagógusai közül 15-en szereztek efféle képesítést, hosszú távú terveik között pedig szerepel egy a Crystalhoz hasonló magyar nyelvű óvoda létesítése is. A most lezárult felmérési programot is rendszeressé szándékozzák tenni. A találkozót megnyitó előadásokban arról tanulhattunk, hogy mire kell odafigyelni szülőként, melyek a koragyermekkori fejlődés mérföldkövei beszédben, mozgásban, viselkedésben.

A mese ereje

Wagner Andrea gyógypedagógus többek között a magzati kommunikációról, a beszédfejlődés károsodásának okairól, illetve az értelmileg akadályozott gyerekek nyelv- és beszédfejlődéséről tartott ismertetőt. Kiemelte a szülő és gyermek közötti kommunikáció fontosságát, a mesék, mondókák, dalok jótékony hatását, és a szülői attitűd meghatározó, példaértékű mivoltát. A mesemondás, olvasás hiánya a későbbi beszélgetés során is felmerült mint komoly probléma, ugyanis nem egyszer találkoztak olyan esettel, hogy bár a szülő vagy nagyszülő tanító, tanár, mégsem foglalkozik ezzel, nincsenek otthon meséskönyvek. A biztos konklúzió, hogy a pedagógusok és szülők teljes együttműködésére, figyelmére van szükség – a gyermeknevelés áldozatokkal jár, de ha egyszer bevállaljuk, csináljuk rendesen, és ha úgy érezzük, forduljunk a szakmabeliek segítségéhez.