Eltemették Ferenczy Béla rajztanárt, festőművészt

Ciucur Losonczi Antonius

Tegnap délután a váradi Rulikowszki temetőben utolsó földi útjára kisérték az advent első napján, 75 éves korában elhunyt Ferenczy Béla rajztanárt, festőművészt. Pálfi József nagyvárad-réti református lelkipásztor hangsúlyozta: azért jöttek el a gyászolók, hogy szeretetükben hordozzák, emlékezzenek rá, és tisztelettel adózzanak a személyének, felidézzék a hozzá fűződő emlékeket. Talán fél esztendeje annak, hogy legutóbb körülötte azért gyűltek össze jó néhányan a várban, hogy az életmű kiállítás okán a tiszteletüket fejezzék ki. Akkor talán még senki sem gondolta igazán, vagy csak nagyon kevesen, hogy az lesz az utolsó tárlat, amelyen személyesen jelen lesz testileg. Bő esztendeje ugyanakkor annak, hogy a lét- nem lét szakadékának szélén járt, de az egyre sötétebben tornyosoló életkeresztek mögött azért közben-közben még nem egyszer azmég kisütött a nap, és a család szerető közösségében azért még felmosolygott az Úr. Persze, ez nem az az élet, amiben korábban volt sok lendület, amelyben (ahogyan mindenki ismerte, Citromka vagy Béni) megjárt mélységeket és magasságokat, amelyben elég volt néhány egyszerű vonalhúzás, melyek mély jelentést adtak a képeinek.

„Az emberekbe vetett hittel tanított, festett, beszélt, mondott, olykor-olykor kézzel-lábbal. Hitt az emberek jóhiszeműségében, abban, hogy minden látszat ellenére tudunk önzetlenek és jók lenni. Számára a világ élhető és kerek volt, önálló és független személyiségként, külső megkötöttségek nélkül tudott élni. Ezért is volt belül mindig szabad ember, mely szabadsághoz igazi társat kapott a Teremtőtől”- fogalmazott a tiszteletes.