Karácsony éjszakai református istentiszteletet tartottak Váradréten

Ciucur Losonczi Antonius

Nem egy klasszikusnak mondható karácsonyi történetet választott elmélkedése alapigéjéül Pálfi József várad-réti református lelkipásztor, hanem Márk evangéliuma I. fejezetének 14., 15. és 17. verseit (”Gyertek kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek benneteket”). Egy olyan jelenetet, amikor Krisztus Urunk látható és hallható módon lépett be az emberi történelem színpadára, és az emberré, testté lett Ige nyilvánosan jelentette be életmentő programját. Azt követően történt mindez, hogy Keresztelőt elárulták, átadták, kiszolgáltatták a korabeli hatalomnak, amelyiknek kényelmetlenné és zavaróvá vált a tiszta, egyenes isteni hang, Jézus ezután indult el prédikálni, hirdetni az Isten örök örömevangéliumát. Az akkor, ott bejelentett világkorszakos jelentőségű hírnek azonban ugyanaz volt a lényege, mint amit egykor azon a szent éjszakán az angyalok közvetítettek a pásztoroknak, amikor úgy szóltak, hogy “hirdetek nagy örömöt, mert született néktek ma az Úr Krisztus”.

Beteljesedett az idő

Beteljesedett tehát az idő, és elközelített az Istenek országa. Kétségtelen, hogy Jézus valóságos, betlehemi születése és galileai nyilvános színrelépése között közel harminc, földi módon mérhető esztendő telik el, mégis- Pilinszky szavaival élve- azóta is szüntelen vágyodunk utána és várakozunk rá, hiszen azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Igen, Isten belépett az emberi élettérbe, az időtlen belépett az időbe, az örök a múlandóba, a láthatatlan a láthatóba, a tapinthatóba, az érzékelhetőbe. Erről mondta János evangélista, hogy Isten szava testté lett, és mi ettől kezdve számítjuk emberi történelmünkben az időt, mondhatjuk el személyesen is, hogy amikortól Jézus színre lép a mi személyes életünkben, attól kezdve van az az idő, amiről azt lehet mondani, hogy személyre szólóan beteljesül, mert Isten és ember egymásra talál.

Ez a karácsony éjszaka is áldott, kedvező alkalom arra, hogy időmérő óránkat beállítsuk, vagy még inkább szellemi, lelki óránkat helyreigazítva, átállítsuk. Mert, miképp a régi, egyszerre földi és égi közösségben gondolkodó körök mérték, lehet egyszerre vertikálisan és horizontálisan is mérni, szemlélni és értelmezni az időt. És amikor a kettő szinkronban van egymással, ennek metszéspontjában ott van a beteljesedett idő. “Ma, ezen a szent karácsonyi éjszakán, a gyermekként megszülető Jézus, a maga féltő, szerető gondviselésével a születéstörténet után is velünk, bennünk akar felnőnni, hogy azzá váljunk, akivé válnunk kell. Ezért se kell sunnyogva elhallgatnunk Krisztus-központú világlátásunkat, mert ez a spiritualitás ma is megtart és vállalható”- fogalmazott a tiszteletes.