Ady külső és belső utazásai képekben

Címkék#Valaki útra vált...#Szűcs László #könyvbemutató #Boka László

Az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) és a Magyar Művészeti Akadémia közös kiadásában jelent meg az Ady-centenáriumra készült Valaki útra vált... című díszalbum, melyet Budapest után Nagyváradon mutattak be először március 7-e délután a Szigligeti Stúdióban.

Pap István

A Szigligeti Stúdió Fehér termében zajlott találkozón Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett a díszalbum szerkesztőjével, Boka Lászlóval, az OSZK tudományos igazgatójával, miközben a háttérben a falon a kötet képanyagából vetítettek ki ízelítőül számos érdekes felvételt. Adyról lévén szó az érdeklődés is nagyobb volt a hasonló könyvbemutatókénál, pótszékeket is be kellett hozni a terembe. A beszélgetés során Boka László hangsúlyozta, hogy a díszalbum alapvetően az OSZK Ady relikviáiból válogat, a nemzeti könyvtár ugyanis mintegy ezerkétszáz Ady-relikviát őriz. Az albumban számos olyan felvétel van, amelyek a nagy nyilvánosság előtt eddig még nem jelentek meg. „Nem a pozitív értelemben vett kultuszt akartuk tovább vinni, hanem egy olyan aspektust vizsgálni, mely eddig kevéssé volt előtérben, ez pedig az utazás: egyrészt a fizikai, valós utazás, hiszen tragikusan rövid, negyvenkét életéve alatt Ady Endre nagyon sokat volt távol otthonától, (…) de a fizikai utazás mellett a vívódó, magányos, a belső kiutakat kereső Ady Endrét is megmutatjuk ebben a kiadványban; az úton levés fogalma költészetének is jelentős aspektusa, az utazás motívumok áthatják egész költészetét” – fogalmazott Boka László.

Térpoétika

Az irodalomtörténész kifejtette, hogy Ady költői életútja 1899-től 1919-ig kereken húsz évet ölel fel, ezt az identitásformálódásra is nagyon fontos szakaszt próbálták meg a szerkesztők a különböző helyszínek bemutatásával visszaadni. A kötetet mintegy keretbe foglalja Adynak a fizikai térben zajlott utazásait ismertető tanulmány, ami Rózsafalvi Zsuzsanna, a kötet társszerkesztőjének a munkája, valamint Boka Lászlónak Ady belső utazásait, kiút kereséseit ismertető tanulmánya. Boka László kifejtette, hogy a térpoétika ma divatos irodalomtörténeti szempontjai szerint vizsgálták Ady életútját, és az ebből az albumból is kiderül, hogy mennyire fontos szerepet játszott Nagyvárad Ady Endre életében: itt találkozik Lédával, ez a város csinál belőle publicistát, itt alakul meg a magyar irodalom megújítását célzó, jelentőségében évekig a Nyugattal is versengő Holnap mozgalom, és Váradon tartózkodik Ady 1914-ben is, amikor meggyilkolják az osztrák-magyar trónörököst. De Várad mellett persze Budapest, Párizs, Érmindszent, Csucsa is fontos helyszínei a költőnek, ugyanakkor nem csak földrajzi helyszíneket láttat az album, hanem olyan helyeket is, mint a kávéházak, a szerkesztőségek, Ady élete vége felé pedig a szanatóriumok. „Ady Endrének nem volt igazi otthon fogalma, sokáig csak az érmindszenti szülői ház volt számára az otthon, ahova hazamenekülhetett. Ő maga írja, hogy »Hotel-szobák lakója vagyok«. Az igazi otthon majd csak élete vége felé, Budapesten a Veres Pálné utcában adatik meg neki” – tette hozzá az irodalomtörténész. A költő belső világáról szólva Boka László elmondta, hogy Ady Endre mindig kiábrándul, mert sosem kapja meg azt, amire vágyik, ezért menekül mindig onnan, ahol éppen van. *„Ady a helyét nem lelő ember, aki az utazástól reméli a megnyugvást, de a valahova megérkezés vágya sokszor csak vágy marad“* – tette hozzá.

Önkanonizátor

Ady erős önkanonizátor volt, minden lehetőséget megragadott, hogy megmutassa magát, hogy szerepét nagyobbítsa. Az erős szerzők – Harold Bloom irodalomtörténész koncepciójával élve – magukat pozicionálják, tudatosan építik saját karrierjüket, fejtegette a továbbiakban az irodalomtörténész. Érdekes módon 1908-ban, éppen akkor, amikor már minden vitán felül álló szakmai, irodalmi sikere volt, Ady a tudatos önkanonizációs szándék ellenére meginog, és ez az elbizonytalanodás a költészetében is megmutatkozik, ettől kezdve születik meg nála az önelemző, számot vető költészetforma. „A nonkonform ember tragédiája ez, az olyan emberé, aki magára vállal szerepeket, amelyektől később már lehetetlen megszabadulnia” – fogalmazott Boka László.

Érdekességek

Az irodalomtörténész az est során felhívta a figyelmet több Adyhoz kapcsolódó pontatlan közvélekedésre. Az egyik ilyen közkeletű tévhit az, hogy Ady Lédával járt először Párizsban, holott ő korábban diákként már kiment néhány napra a francia fővárosba. A közvélekedéssel ellentétben Adynak több szülőföld verse van, mint Petőfi Sándornak, és az sem igaz, hogy Ady az Elbocsátó szép üzenet című versével szakított Lédával, a szakító vers az egy hónappal korábban keletkezett Valaki útra vált belőlünk című, szomorú hangvételű, a veszteséget sirató költemény, míg az Elbocsátó szép üzenetben a mai Ady-képhez jobban illő, macsó férfi póza mutatkozik meg.

Centenárium

Szűcs László kérdésére válaszolva, hogy mennyire volt Adyhoz méltó a centenárium, Boka László elmondta, hogy sok tartalmas esemény és rendezvény kötődött ehhez az évfordulóhoz, de mivel Ady halálához kapcsolódó centenáriumról beszélünk, ezért nem hirdettek Ady-emlékévet. Talán ez is az oka annak, ami Boka László szerint az egyetlen hiányossága volt a megemlékezésnek: nem volt egy nagy budapesti Ady-kiállítás. „Ezzel a díszalbummal többek között egy kiállításkatalógus hiányát is pótolni akartuk” – jegyezte meg Boka László. A beszélgetés után meg lehetett vásárolni a kiadványt, és az összes példány percek alatt elkelt. Szűcs Lászlótól megtudtuk, hogy hamarosan ismét kapható lesz Nagyváradon a díszalbum a Várad folyóirat Színház (Patrioților) utcai szerkesztőségében.

Fotók: A szerző felvételei