Büntetést kapott Várad, mert nem gyűjt szelektíven

Pikó Stefánia

Többször is foglalkoztunk már a város hulladékgazdálkodásának kérdésével, és mivel az elmúlt években Nagyvárad pénzbírságokat kellett kifizessen a túl kis mennyiségű szelektíven gyűjtött hulladék miatt, aggasztónak tűnt a helyzet idén is. Bár az önkormányzat gyűjtőhelyeket állított fel, új konténereket szállított ki a lakónegyedekbe kétfrakciós gyűjtés céljából, és ingyen osztogatták a sárga zsákokat a magánházaknál, sajnos ez nem bizonyult elegendőnek. Az idei pénzbírság nagyobb összegű, mint eddig bármikor: tavaly a Környezetvédelmi Alapnak 550.000 lejt fizetett a város, azelőtt 310.000 lejt, idén pedig ez az összeg nem kevesebb, mint 1.225.669 lej.

Az elvárt 45 százalék helyett a hulladék csupán 17 százalékát sikerült az Eco Bihornak értékesítenie. „Döglött macskát nem tudok értékesíteni, egyelőre még nincs rá kereslet” – fogalmazott Pásztai Zoltán, az Eco Bihor igazgatója. Elmondása szerint olyan ez, mintha sebességkorlátozást léptetnénk életbe, de soha nem ellenőriznénk – így pedig senki nem fogja betartani azt. A sárga zsákokon piktogramok mutatják, hogy mi az, amit ezekbe dobhatunk, az pedig köztudott, hogy a joghurtos vagy egyéb ételtároló dobozokat jó, ha kiöblítjük előbb. Nagyon nagy gondot jelent az, hogy amikor a RER alkalmazottai begyűjtik a szemetet, nem ellenőrzik le, hogy mi van a sárga zsákokban. A tömbházak esetében nincs is miről beszélni, hiszen ott építkezési törmeléktől kezdve mindenfélét bedobálnak az emberek a konténerekbe. A sárga zsákokban is gyakran találnak használhatatlan hulladékokat. Elpusztult kisállatoktól kezdve bakancsokon át, használt védőmaszkokig mindenfélét, továbbá gyakran az is ellehetetleníti az értékesítést, hogy az olajos palackból például a papírra folyik a maradék olaj, így minden, amit egy hulladék beszennyez, használhatatlanná válik – ezért lenne szükséges az öblítés.

Fontos tehát tisztában lenni azzal, hogy nem feltétlenül az illetékes vállalatok szakmai képességével van a gond, hanem azzal, hogy nincsenek rendszeres ellenőrzések, és nagyon sokan még ma sem foglalkoznak azzal, hogy milyen hulladékot hova dobnak. Gyakran hasonlítjuk magunkat például Kolozsvárhoz, ahol valóban sokkal rosszabb a helyzet „szemétügyileg”, de ahogyan Pásztai Zoltán is fogalmazott, amíg nem a nyugathoz, hanem a nálunk gyengébben teljesítő városokhoz mérjük magunkat, addig valóban elmondhatjuk, hogy milyen jók vagyunk.

Borítókép: illusztráció