Ilyen lenne, ha 2020-ban újraforgatnák a Szomszédokat

Pikó Stefánia

A Főnixtervet közös improvizációkra alapozva készítették el, olyan modern kori karakterekkel, akik egy új negyed lakóiként mutatkoztak be. Van köztük pályaelhagyó színész, jogász, házfelújító pár, egy doktornő és szeretője. A darabban Rácz Endre is vendégszerepelt, kiemelkedő játékkal, illetve bemutatkozott a Szigligeti Társulat legújabb tagja is, Kocsis Anna, aki ebben az évben végezte el tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.

Hétköznapi alakok sorakoztak fel a színpadon, akik bármely néző szomszédai lehetnének. Életük egy-egy epizódjának a közepébe csöppentünk, a párhuzamosan történő események mozaikszerűen tevődtek össze. Az álmodozó, nagyon félénk Menyhért, akit Balogh Attila játszott, egy Zoé nevű lányért rajongott, a Rácz Endre által alakított egykori színész pedig segített neki összehozni vele egy találkozót. Bár nem ilyennek képzeltük el, Zoé (Pitz Melinda) meglehetősen ledér öltözékben jelent meg, részegen. Bemutatkozó monológjában aztán elmondta, hogy ő sem így képzelte ám el az életét, sokkal többre vágyott. Menyhértet mindez nem tántorította el, a randin minden erejével megpróbált egy tartalmas párbeszédet létrehozni, de Zoé csak egyszavas válaszokat adott, kivéve, amikor elmagyarázta a srácnak, hogy az ő neve életet jelent, a Menyhért pedig erőt.

Talán a legjobb jelenet volt az, amikor a csillagászat iránt rajongó Menyhért a részecskegyorsító működését kezdte el hatalmas szenvedéllyel magyarázni Zoénak, aki értetlenül pislogott, de azért végighallgatta őt, aztán mindenki együtt szaladgált a színpadon vele, szemléltetve az egyre gyorsabban mozgó protonokat, amelyek több irányból is folyton kapnak egy-egy löketet. Az egyébként a térben, időben céltalanná vált protonokat (vagy egyéb részecskéket) elektromos energia löki folyamatosan tovább, mindig éri őket valamilyen impulzus, ami tovább mozgatja őket. Olyanok, mint az új negyedben új életet kezdő pályaelhagyó színészek, és az elvált, egyedül maradt édesanyák, akik az öngyilkosság elől menekülve beköltöznek a városba és táncórákra iratkoznak be, és olyanok, mint a pályakezdő, pályakereső fiatal lányok, akiket nem vesznek komolyan, és nagyon elveszettnek érzik magukat a világban. A Kocsis Anna által játszott lány tanácsot kér párjától (Rácz Endre), mert úgy érzi, hogy nem boldogul, valami nem stimmel, a munkahelyén rosszul bánnak vele, megalázzák. A színész hosszasan kezdi felsorolni azokat a tevékenységeket, amiket kipróbálhatna a lány, mert szerinte csak annyi a gond, hogy egy kicsit kiégett, és szükség van valami újdonságra. Próbálja ki a jógát vagy járjon zumbázni, süssön kenyeret, vagy bungee jumpingozzon – rengeteg mindent felsorolt, és minél tovább sorolta ezeket az új és izgalmas hobbikat, annál kevésbé tűntek jó megoldásnak bármire is.

Az előadás közben többször is megszólaltak a vár melletti hatalmas ortodox templom harangjai, egyszer épp a felsorolás közepette, miután elhangzott, hogy „járj templomba”, de egyszer épp azelőtt, hogy a színpadon énekelni kezdtek volna. Kocsis Anna énekhangja kissé tompított a harangok egyébként zavaró hangján, aztán a közös énekléssel már teljesen elnyomták azt. „Gyávaságból túlélünk” – énekelték.

A darab nem boncolgat eget rengetően súlyos témákat, szellemes, szórakoztató jeleneteket vegyítettek egy-egy kimagasló pillanattal. Összességében egy könnyen emészthető, kellemes nyári darab a Főnixterv, az utóbbi néhány előadás után viszont most már jól fog jönni a Hamlet is. Konzervativizmus ide vagy oda, a nagy, neves darabokra is ugyanúgy szükség van, mi pedig szeretettel várjuk azokat is.

Fotók: Facebook/Szigligeti Színház