„Nem úgy kell elkönyvelnünk az elmúlt időszakot, mint elveszett időt”

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy az elmúlt napokban gyakran elsétált és megállt a székesegyház előtti téren felállított betlehem mellett, hogy megnézze, minden rendben van-e, és az egyik alkalommal az egyik király lábánál egy papírt talált elrejtve. Egy kisgyermek rajza látható ezen a Szent Családról és a csillagról, illetve nagy betűkkel az olvasható rajta, hogy: „Köszönöm az ajándékot és minden mást, szeretettel: Krisztina”. Bizonyára ez a leányka nagyon boldog volt karácsonykor, örült az ajándékainak, és a háláját ezzel a levéllel akarta kifejezni, melyet Krisztus közelébe helyezett. „Mi is hálaadásra gyűltünk össze. Egy nehéz év áll ugyan mögöttünk, de nem a reménytelenségre vagy a feszültségre kell összpontosítanunk, hanem inkább arra kell törekednünk, hogy Isten elé járulva megköszönjük mindazt, amit kaptunk tőle, amivel meglepett bennünket. Ha másért nem, legalább azért, hogy kitartottunk a mai napig, és megengedi számunkra, hogy reménységgel tekintsünk a jövőbe” – hangsúlyozta a főpásztor. Hozzátette: ez alkalomból önvizsgálatot is kell tartanunk, és ne csak azt sajnáljuk, amit önhibánkon kívül nem tudtunk megvalósítani, hanem azt is, amit megvalósíthattunk volna, mert megvolt rá a lehetőség, de mégsem használtuk ezt ki. És gondoljunk azokra is, akik eltávoztak e földi létből – közel álltak a szívünkhöz vagy ismeretlenek voltak számunkra, de nem élték meg 2020 utolsó napját. Ajánljuk őket a Jóisten szerető jóságába, magunknak pedig kérjük a gondoskodó oltalmát 2021-re is.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László úgy fogalmazott: nem mindig könnyű a hálaadás, úgy általában véve sem, nem csak most, egy nehéz évnek a végén. Nem könnyű, mert alázatosságot feltételez, meghajlást Isten végtelen hatalma előtt, aki az életünk irányítója és fenntartója, és mindig nehéz, amikor egy olyasvalaki előtt állunk, aki nagyobb, jobb és türelmesebb nálunk. És nem könnyű a hálaadás akkor sem, ha ez nem őszinte, és nem egy belső öröm sarkall bennünket erre, vagy amikor a kapott ajándék egy új feladat és kihívás elé állít minket, és ezért az örömünknek a másokkal való megosztására kötelez.

És nem könnyű a hálaadás a hívő ember számára azért sem, hiszen már Szent János apostol is utalt az idő megismételhetetlen értékére (”Itt az utolsó óra”), a Krisztus-követők felelősségtudatára („Ti ismeritek az igazságot”) és a leselkedő veszélyekre is („Már sok Antikrisztus lépett fel”). Mégis, nem úgy kell elkönyvelnünk az elmúlt időszakot, mint egy elveszett időt, hanem inkább vegyük úgy, hogy egy újabb szakasz adódott az életünkhöz, mely által kibontakozik Isten terve és akarata. Ne a semmibe vezető poros utat nézzünk ezért, hanem inkább az égre emeljük a tekintetünket, hogy megláthassuk Isten üzenetét, arcát, biztató mosolyát – tanácsolta a megyés püspök.

Az egyházmegye főpásztora ezután önvizsgálatra buzdított mindenkit, az okos eszközök működésével vonva párhuzamot a támpontok meghatározásakor. Azt kérte: gondoljunk arra, hogy mit rögzítettünk, tároltunk magunkban az elmúlt hónapokban, és próbáljuk meglátni életünk poharának telített részét is, ne csak az üresség miatt panaszkodjunk. Töltekezzünk, és ügyeljünk arra, hogy a kimerültség nehogy a lemerüléshez vezessen, energiaforrásként az Istennel való kapcsolatunkat használva. És ne feledkezünk meg arról, hogy a mi kapacitásunk is véges, ezért helyesen kezeljünk, osszuk be életünk idejét, hogy mindig maradjon elég tárolási helyünk az együttérzésre és a szeretetre.

Az áldoztatás után Kovács F. Zsolt, a székesegyházi főplébánia kisegítő lelkésze az év végi statisztikai adatokat ismertette. A beszámolóból kiderült, hogy 2020-ban 41 keresztelő volt (22 fiú és 19 lány), 3 házasságot kötöttek (valamennyi vegyes- 1 görögkeletivel és 2 reformátussal), valamint 40 temetésre került sor (12 férfi és 28 nő).

A szentmise szentségi áldással ért véget.