2021.04.04. 08:42
„A bűnbocsánat feloldozása felszabadító erők előtt nyitja meg az utat”
„Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Ján. 12,31-32)
Kedves testvéreim Krisztus Jézusban!
Ezekben a hónapokban hatványozottan növekedtek terheink. Lelki, szellemi, anyagi téren egyaránt jelentkeztek eddig ismeretlen zavaró tényezők. Kijárási tilalomra kényszerít a járvány, munkalehetőségtől esünk el, nem találkozunk szeretteinkkel, és megnőtt a váratlanul elhunytak száma. Szegény vagy gazdag, hívő vagy hitetlen ugyanazon félelem ernyője alá került. A halál nem válogat, mondtuk hajdan, és most rettegve szemléljük, amint ritkítja sorainkat válogatás nélküli szeszéllyel.
Ítélet van rajtunk, emlegetik már közülünk is többen beletörődő közönnyel, már-már bekapcsolódva az utolsó ítéletből haszonhúzók csapatába. Az utolsó ítélet rémképét hordozva valóban nehéz megküzdeni a szorongásokkal, elbénul a lélek is, az ellenálló képesség megadja önmagát. Ítéletes az is, hogy amikor a betegnek szüksége van a szeretteire, azok – egyébként jogos tiltással – meg sem közelíthetik őt. Túl kell lépnünk a bűnbánatba megrekedt kérdésen, azaz megérdemeltük-e, vagy sem. A bűnbocsánat feloldozása felszabadító erők előtt nyitja meg az utat. Szentlélekkel telik a lélek, új ellenállással küzd a test és egészséges szemlélettel lehet jövőt építeni. Mindehhez Jézus Krisztus húsvéti győzelme adja az alapot.
A szenvedő Megváltó a mennyből kapja az Atya őt megerősítő üzenetét. „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” (Ján. 12,28) Márpedig azt a nevet, aki Teremtő, Megváltó és Hatalom. Ezt a dicsőséget láthatták a Messiás földi útjának minden állomásán egészen a keresztig, és látni fogják húsvét után a világvégezetig. A fültanúk egy része mennydörgést hall az égből, mások angyali hangot. Vannak, akik nem hallanak, vagy nem is akarnak. Akik jól hallanak, azt is hallják, hogy a világ most került ítélet alá. A világ fejedelme hatalmát elveszítette. Krisztus halálával a bűnnek nincs kárhoztató ereje, és a bűnösök irgalmat kapnak kegyelemből. A kereszt árnyékából hallatszik Jézus ajkán a húsvét után beteljesedő evangélium: „…ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Ján. 12,32)
Felemeltetett a földről Isten Fia! Sőt, kétszer is. Először a keresztre emelték, majd a mennybe emelkedett. Ez a két lépcsős felemelkedés a mi felemeltetésünk biztos záloga. A kereszttől indulunk mi is a mennyig, de nem nekünk kell meghalnunk ott, és nem a magunk erejéből kell a menny Urához jutnunk! Íme, mindent megtett Istenünk, hogy biztonságos, nyugodt és egészséges életünk legyen. Mi történhetett, ha ez az állapot most ennyire távolinak tűnik? Nem veszítette el a Mindenható a világ feletti uralmát, a világ fejedelme sem erősödött meg, a szenvedés nem történt hiába. A gond okát továbbra is a félrehalló emberben kell megtalálnunk. Abban az emberben, aki a nyilvánvaló csodát természeti jelenségnek, akár mennydörgésnek véli. Vagy, ha más magyarázata nincs, inkább angyali hangokat sejt inkább, mint Isten egyértelmű és visszavonhatatlan szavát.
Húsvétkor ünnepeljük a megtántoríthatatlan Istent, Aki üdvmunkáját folyamatosan végzi, bár több próbatételen vezet manapság, de így tanít bennünket az Ő jobb megismerésére. Ünnepeljük az életet, és a halált vegyük átmenetelként az örökéletre, de ne tekintsük szenvedéseink megoldásaként. A szenvedő és feltámadt Krisztus a mi megváltónk!
Nagyvárad, 2021. húsvét
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök