Templombúcsút ünnepeltek Várad-Velencén

Ciucur Losonczi Antonius

December 8. a római katolikus naptárban a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Az egyház tanítása szerint Szűz Mária Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel léte első pillanatától kezdve megkapta Istentől a megszentelő kegyelmet, s ezért nem volt alávetve annak az állapotnak, amelyet áteredő bűnnek nevezünk. Ezt a hittételt hirdette ki IX. Pius pápa 1854-ben.

Elmélkedésében Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános hangsúlyozta: sok szép Mária-ünnepe van a katolikusoknak, és ezek közt rendkívül kedves a szeplőtelen fogantatásé. Az adventtel teljes egységet alkot, ugyanis a Megváltó születésére való készülődésünkben, a várakozásunkban ennek tartalmát hordozza. A Teremtés könyvéből hangzik el ilyenkor az első olvasmány az egyház előírása szerint. Tulajdonképpen a megváltástörténet kezdetét hallhatják a hívek, és minden szeplőtelen fogantatást úgy ábrázolnak a templomokban, hogy látható Mária, a földgömb és a kígyó fejének az eltaposása, s így közvetve az ősbűn, az első emberpár vétke, s aztán a megváltás, Krisztus kereszthalál általi győzelme. Azt üzeni számunkra tehát ez az ünnep: a hétköznapjainkban lehetnek gondjaink, bajaink, válságaink, de Isten minden sötétségből világosságot tud fakasztani.

Azt is kiemelte a tisztelendő, hogy Szent Pál apostol gyönyörűen megfogalmazta a szeplőtelen fogantatás hittitkának lényegét, amikor azt írta az efézusiaknak: Krisztus azért lett emberré, hogy magasztaljuk Isten felséges kegyelmét, szentté és fedhetetlenné váljunk. Gyönyörű igazság, és szinte felfoghatatlan, hogy Isten ezt a csodálatos világot miértünk, emberekért teremtette, és azért kaptunk tőle időt és lehetőséget, hogy szentekké válhassunk. Ezért volt a szeplőtelen fogantatás, a megtestesülés, a kereszthalál, a feltámadás. Az életszentség elérése pedig a hegymászáshoz hasonlítható a leginkább – minden egyes lépés óriási erőfeszítést igényel, mert csak így haladhatunk előre. Senki sem gondolhatja azt, hogy ő már elég szent, hiszen egy egész életen át haladnunk kell a cél felé vezető úton – magyarázta az esperes.

Máriának, az egyszerű názáreti leánykának azon kijelentésére is felhívta a figyelmet Pék Sándor atya: „íme az Úr szolgáló leánya, legyen meg nekem a Te Igéd szerint”. Nem olvasott vagy tanult hitet, mégis magába szívta mindazt a kegyelmet, amit kapott, és ez pontosan elég volt számára, hogy kimondja ezt a történelembe hasító mondatot. Az igazi szolgálat ugyanis nem más, mint Istennek az imádása. A valódi szolgálat egy ceruza Istennek a kezében – idézte Teréz anya bölcsességét prédikációja befejezéseként az esperes.

Az áldás előtt Curaliuc Demeter váradvelencei plébános mondott köszönetet a szónoknak, paptestvéreinek, Tóth Beáta kántornak, a kórusnak és a nőszövetség néhány tagjának a közreműködésért.