Hogyan metsszünk úgy szőlőt, mint egy profi?

Nagy László agrármérnök, érmelléki falugazdász

Közkedvelt házi kerti növényünknek, a szőlőnek is szüksége van a szakszerű ápolásra, és ahhoz, hogy számunkra megfelelő termésmennyiséget érjünk el, rendszeres karbantartást igényel, tudtuk meg Hegedűs Attila érmihályfalvi szőlész-borásztól, akinél szőlőmetszési bemutatót szerveztem január 22-én, Vince napján. A népi kalendárium úgy tartja számon: Ha fénylik Vince, megtelik a pince; Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Elmondhatom, hogy e napon napsütésből nem volt hiány! Hegedűs Attila elmondása szerint a szőlő művelését csak szívvel-lélekkel lehet és szabad csinálni, így hát a metszés elhanyagolása a szőlő esetében minőségromláshoz vezet. Folytatván az ott elhangzottakat, ami által el szeretném juttatni a kedves érdeklődő olvasókhoz Hegedűs Attila szakmai információit, a terméshozam elsősorban a tőkénk erőnléti állapotától függ, és a benne rejlő erőt megfelelő metszéssel tudjuk növelni és elérni. Ezt a terméshozamot a tőkén meghagyott termőrügyek számával szabályozhatjuk; általában egy termőrügyön 1-2 szőlőfürttel számolhatunk, de vannak olyan esetek, amikor a termőrügy nem hajt ki, vagy esetleg terméketlen. A metszés idejét a lombhullás és a rügyfakadás közötti időszakban tervezzük, fagymentes napokon célszerű elvégezni. A tavasszal végzett metszéssel felmérhetjük a téli fagykárokat, és ennek tükrében tudunk tervezni. Vizsgáljuk meg a rügyeket és az épen maradt, a sornak megfelelő tájolású rügyek figyelembe vételével végezzük el a metszést. 

Fontos, hogy a metszést mindenütt be kell fejezni, amikor a rügyek duzzadni kezdenek, hiszen ekkor már könnyen megsérülhetnek. A művelésmóddal a tőkeformát alakítjuk ki, míg a metszésmóddal a tőketörzsön nőtt egyéves vesszők rendszeres metszését végezzük el. A fiatal tőkék esetében eleinte kevesebb termőrügyet hagyunk, így erősítve a tőkénket. Tartsuk szem előtt, hogy ha hosszabbra metszünk, növeljük a terméshozamot, viszont kisebb lesz a növekedési erő és csökken a hajtás és vesszőhozam. Rövidebbre metszéssel csökken a rügyek száma, de nagyobb növekedési erőt érhetünk el, így hosszabb, vastagabb hajtások és vesszők nőnek.

A metszésmód megválasztása elsősorban a szőlő fajtájától, állapotától és növekedési erejétől függ. A szőlőn található rügyek az éves vesszőkön és az idősebb részeken találhatók. Az alapi rügyek az előző évi vesszőrész és az idősebb fás rész közötti csatlakozásnál találhatók, ezek között a legfejlettebb rügy a sárrügy. A sárrügy felett vannak a világos rügyek, ezek mindig a szárcsomókon helyezkednek el. Az idős fás részeken találhatók az alvórügyek. Metszésnél a világos rüggyel és a sárrüggyel foglalkozzunk, ezek fognak kihajtani. A visszavágott egyéves vesszőt 1–5 rügyig csapnak, 6–8 rügyig félszálvesszőnek, és az ennél hosszabbat szálvesszőnek nevezzük. A csapok között megkülönböztetünk termőcsapot, ugarcsapot és biztosítócsapot. Utóbbi feladata a sérült, felkopaszodott tőkerészek leváltásához szükséges hajtások, vesszők nevelése. Az ugarcsap általában a jövő évi termőrész kinevelésére szolgál. 

Legismertebb metszésmódok: kopaszmetszés, rövidcsapos, hosszúcsapos, vegyes csapos, szálvesszős, Guyot-típusú metszés stb.

Abban a parcellában, ahová kilátogattunk, a Guyot-típusú művelést alkalmazza Hegedűs Attila. Arasznyi törzs tetején váltómetszést folytat, ahol a meghagyott szálvesszőt egy 50 cm magas huzalhoz rögzíti.

Minden metszés előtt mérjük fel a szőlőtőke állapotát. Ha egy tőkén azt látjuk, hogy az átlagnál fejlettebb, vastagabb vesszők vannak, és sok alvórüggyel rendelkeznek, azon több termőrügyet hagyhatunk és hosszabbra metszhetjük, hiszen az előző évben kisebb terhelést kapott. Az átlagnál kisebb vesszőhozam esetén kevesebb rügyre, vagyis rövidebbre metsszünk. A gyenge állapotú, vékony vesszőből ne hagyjunk csapokat, legfeljebb egy rügyre metsszünk.

Amikor a szőlő hajtásai a vegetációban elérik a 15–20 centiméteres hosszúságot, a szükségtelennek tűnő hajtásokat eltávolítjuk. Azokat a hajtásokat távolítsuk el, amire nincs szükségünk, mivel azok nem hoznak termést, vagy egymáshoz túl közel fakadtak, vagy a tőke más részén nőttek. Ezáltal szellősebb lombozatot alakítunk ki és megkönnyítjük a következő évi metszést. A hajtásválogatás elhagyásával zsúfolt lombozatot érünk el, amely csökkenti a betegségekkel szembeni védekezés hatékonyságát, emellett növeli a fürtök rothadásveszélyét. 

A hajtások hosszanti növekedésének megakadályozására csonkázást, tetejezést vagy úgymond kacsozást végzünk, amellyel a tőke valamennyi hajtását visszavágjuk. Ezzel a művelettel a termés és a vesszők jobb beérését kívánjuk elérni. Jobb fényviszonyokat érünk el, szabályozzuk a tőke termőegyensúlyát és elősegítjük a tartalékok képzését a szőlő számára.