Erdélyi festészet a két világháború között: a Böhm-gyűjtemény Nagyváradon

Balla Tünde

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség felbecsülhetetlen értékű, immár közkinccsé lett kollekció, ifj. dr. Böhm József nagyváradi születésű orvos-gyűjtő, és ugyancsak medikus édesapja, néhai id. Böhm József két generáción át gyarapított magángyűjteményének megtekintésére invitálja a püspöki palota látogatóit. A közép-európai léptékkel is méretes, mintegy 250 műtárgyat számláló modern és kortárs művészeti anyag az egyik legjelentősebb magyar gyűjtővé avatja a németországi Freibergben élő családot, amely az 1960-as évektől egy reprezentatív „erdélyi galéria” kialakításán fáradozott, hogy a perifériaként kezelt transzszilván művészet az őt megillető helyre kerüljön Európa 20. századi palettáján. Ebből a különös gonddal válogatott gyűjteményből kínálunk egy csokornyit, négy jelentős festészeti központ, Nagybánya, Kolozsvár, Brassó-Szeben és Nagyvárad, mintegy 25 mester 65 alkotásának bemutatásával. 

A 19–20. század fordulóján, illetve a két világháború között, Nyugat-Európához hasonlóan, az erdélyi képzőművészet is búcsút mondott az akadémizmus sablonos értékítéletének, felfedezvén a színeket és azon újszerű festési technikákat, amelyek lázba hozták a kontinens jelentős művészeti központjait, Párizst, München, Berlint... Történetünk az Osztrák–Magyar Monarchiában kezdődik és az első világháború végén időlegesen felszabadult és felszabdalt Európában, illetve a két világháború közötti Romániában folytatódik 1918 után, ahol a képzőművészet nyitott szellemű ege könnyen egymás mellé-felé tereli Erdély három nagy nemzetiségét, olyannyira, hogy 1921-ben már közös kiállításon mutatják be művészetüket a Kolozsváron megrendezett Collegium Artificum Transylvanicorum, azaz az első Erdélyi Szalon kiállításán. A régióban születő festő- és rajztehetségek sorsa ebben az időszakban hasonló: Budapesten, majd Münchenben, Berlinben vagy Párizsban végzik akadémiai, de főleg akadémián kívüli tanulmányaikat, majd Itália és a mediterrán sziporkázó kultúrája és ege termékenyíti kerek egésszé azokat. Lényegében Erdély bármely szegmenségből kikerülő ifjú titánnak alkalma nyílik a legnagyobbaktól tanulni, akár Matisse, Braque vagy Paul Klee tanítványa is lehet, így pár esztendőnyi különbséggel a kor divatos „izmusai” is gyökeret verhetnek a Kárpát-koszorúban. A modern tehetséggondozás erdélyi fészke, a 19. század végétől Kelet-Közép-Európa legnagyobb művészkolóniája, a müncheni Hollósy Simon teremtette Nagybányai Szabad Festőiskola, amely a zárt szász vidékeket kivéve egész Erdélyre megtermékenyítőleg hat. Sorra nyílnak a szabadiskolák, majd Kolozsváron a főiskola, ehhez adódik a művészetnek sajátos erdélyi ízt adó, a sok nemzetiség megtartó együttélésében hívő Kós Károly-i transzszilván gondolat, Erdély couleur localját épp ez, a tájak, a városok és a bennük élő emberek sokszínűsége adja. 

Válogatásunk apró lépés kíván lenni a két világháború közötti „ezerarcú” erdélyi művészet népszerűsítésében, hiszen „Varietas delectat” – a változatosság gyönyörködtet!

A kiállítás ünnepélyes, nyilvános megnyitója a nagyváradi római katolikus püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben lesz, 2022. március 26-án, szombaton, 11 órakor.