Templombúcsút ünnepeltek Nagyvárad-Velencén

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise kezdetén az egyháztanács elnöke, Fleisz Judit köszöntötte az egyházmegye főpásztorát. Hangsúlyozta: az idei búcsúünnep a váradvelenceiek számára különös jelentőséggel bír, hiszen 160 éve fejezték be a templomuk építését, 1862-ben Szaniszló Ferencz püspöksége idején és a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása tiszteletére lett felszentelve. Pályázati pénzből és a püspökség támogatásával az elmúlt években külsőleg megújult a templom, illetve a hívek összefogásából és a püspök adományából elkészül a Mária-barlang, melybe egy időkapszulát is beépítettek. Sajnos azonban nem csak örömre volt okuk, hanem veszteség is érte őket, mivel az idén hirtelen elhunyt korábbi plébánosuk, Curaliuc Demeter atya.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: teológiai értelemben a szeplőtelen fogantatás egy olyan fogantatás, melyet Isten megőriz az áteredő bűntől és annak következményeitől. Az üdvtörténet folyamán egyetlen ilyen eset van, ez pedig Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának a szeplőtelen fogantatása. A dogmatika szempontjából nézve a már létező több évszázados hagyomány alapján IX. Piusz pápa volt az, aki 1854. december 8-án kihirdette azt a hitigazságot, miszerint Mária életének első pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől és a megszentelt kegyelem állapotában volt. Különös módon részesült a krisztusi megváltásban és így számára Isten megelőlegezte azt a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől. Ide kívánkozik még az is, hogy 1858-ban a lourdes-i jelenés alkalmával Mária úgy mutatkozott be, hogy „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás”, mintegy megpecsételve azt, amit az emberek felismertek és tiszteltek benne az évszázados hagyományok alapján. Az egyházatyák pedig gyakran olyan jelnek nevezik Máriát, mely arra emlékeztet, hogy Isten működése nem fejeződött be azáltal, hogy az ember sokszor hűtlenséggel válaszolt az Úr kezdeményezéseire, magyarázta a főpásztor.
A továbbiakban a megyés püspök két fogalommal világított rá az ünnep lényegére és üzenetére: kiválasztottság és befogadás. Arra hívta fel a figyelmet: miközben a földi és világi legjobbak kiválasztottsága mulandó, mert csak külsőség és felszíne egy ürességnek, addig Mária kiválasztottsága Isten tervének része, az igazi boldogság eszköze, nem efemér elismerés vagy könnyen megszerezhető díj tehát. Isten ugyanis minden emberben látja az értéket, a kiválóságot, a nemeset, a szépet és a jót, és a tovább haladásunk csak tőlünk függ. A befogadás pedig Mária életének válasza volt Isten felkérésére, egy bátor kiállás az új és ismeretlen kaland előtt. „Kiválasztottság és befogadás, avagy kép és keret- Mária nem ragaszkodott a saját keretéhez, hanem átengedte magát a legnagyobb Festőnek és a remekmű azóta is gyönyörködtet”, fogalmazott Böcskei László. Az elhangzottakért Kruzslitz Imre plébános mondott köszönetet, a zenei szolgálatot Tóth Beáta kántor és a kórus látta el.