Az oltáriszentség alapítását is ünnepelték

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: nagycsütörtökön arra gondolunk, hogy Krisztus nemcsak tanítást adott nekünk amikor meghirdette Isten országát, hanem életpéldájával megmutatta, hogyan lehet megnyílni Isten szeretetajándéka előtt. Délelőtt a papságot ünnepeljük, azt, hogy meghívta őket szolgálni és küldte, hogy terjesszék az örömhírt a világban. Este pedig arra emlékezünk, hogy nekünk adta önmagát úgy, hogy itt maradt köztünk az oltáriszentségben, hiszen nagycsütörtök az oltáriszentség alapításának ünnepe is. Hálát adunk, hogy Krisztus itt maradt köztünk, azért, hogy mindig a közelében lehessünk, amikor keressük őt, fogalmazott a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye elöljárója. A főpásztor ugyanakkor arra is figyelmeztetett: a kapott ajándék egyben feladat is, a szeretetparancsolat gyakorlása. Hogy ez tettekben miként nyilvánul meg, azt Krisztus mutatta meg azáltal, hogy alázatosan leereszkedett, és megmosta az apostolok lábát, meghagyva, hogy amit ő tett velük, azt tegyék ők is másokkal. És ezt kell cselekedjük mi is, hiszen számos lehetőség adódik arra, hogy segítsünk egymásnak és szeretetszolgálatot végezzünk.

Elmélkedésében Virág István diakónus kiemelte, hogy a lábmosás szolgálata egy alantas munkának számított az ókorban. Isten fia azonban nem azért jött közénk, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, s ezért hajolt le ő az ember lábához, s nem várta el azt, hogy fordítva történjen ez a gesztus. Ugyanakkor pedig minden tanítványának megmosta a lábát, válogatás nélkül, nem csupán egyeseknek vagy a kedvenceknek, s ezáltal példát mutatott nekünk, hogy ne diszkrimináljunk mi sem.
A szentmisében a glória után megszólaltak a harangok, melyek aztán a nagyszombati vigíliáig elnémulnak. A némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A szertartás végén kialudtak a fények, az oltáriszentséget a székesegyház kápolnájába vitték, majd az oltárfosztás után a jelenlevők csendben, elbocsátás nélkül távoztak.